Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

gokat, magyarázatot keresett rájuk. Összehasonlította a haladottabb európai viszonyokat a miénkkel, és próbálta megtalálni lemaradásunk okait. Csepreghy ebben a müvében Sándorra ruházta a maga emberi habitusát, vele mondatta el azokat a gondolatokat, amelyek Őt, a külföldre került iparosembert foglalkoztatták. Nem tudjuk, idehaza mennyire volt tudatában a magyar ipar fejletlenségének, öröknek tünő lépéshátrányunknak, de külföldön a külföldiek előtt mentegette, magyarázta elmaradottságunkat: NETTI Ön felvilágosult fiatal embernek látszik, - kár, hogy magyar. Mint haliám: önöknél még igen hátra van az ipar? SÁNDOR Igaz, de mégsem annyira, mint ellenségeink ránk fogni szeretnék. - Őseinknél a kardforgatás volt a legfőbb tudomány; - s a tudománynak több hasznát vette más, mint magunk mert mig a magyar századokon át a tudatlanság gátja volt, szomszédainknál e korban békén virágzott fel a tudomány és az ipar. De semmi; késtünk ugyan, de ami késett, még el nem maradt; kettőt kell lépnünk most egy helyett, s utói kell érnünk a többi népeket. Rohanunk mi ott, hol mások lassan haladnak. Természete ez már a magyarnak. NETTI Becsülöm önt magyar! A külföldön járó embernek alapvető élménye, hogy megítélésénél másodlagos szerepet tölt be egyéniségének, jellemének értékelése. A megítélésben döntő szerepet játszik, milyen nemzetiségű az idegen, vagy milyen népcsoporthoz tartozik: elfogadását vagy elutasítását elsődlegesen az dönti el milyen történeti előitéletek tapadnak ahhoz a nemzethez vagy népcsoporthoz. A vigjáték minden lapján ott van, he csak vigjáték megengedte mélységben is a magyarságtudat, a hazaszeretet. Pl.: "Tudod, vándorlegényeknél, ha mágoűy takarékos is, megesik néha, hogy szűken van körüle, olyankor aztán szégyen ide, szégyen oda, be kell kopogtatni a tiszteletes vagy rektor uramhoz egy kis unterstützungért ; már pedig csak német ruhához