Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája
1830-as évektől jelen van a polgári-kisiparos erények bemutatása, Csepreghy nem ábrázolja differenciáltan a polgári osztályt, munkáshőseinél azonban felfedezhetünk némi törekvést a tipizálásra. Ez meglehetősen elnagyolt, inkább csak jelzett, Steinmiller a legjobban sikerült figura a vígjátékban, ő az öntudatos, magabiztos polgár, aki elégedett mindazzal, amit elért, többre nem törekszik. Ez legjobban abban a jelenetben látszik, amelyben Sándor kényeskedő bárónak adja ki magát; a vele szembeállított polgár, Steinmiller emberileg fölébe kerekedik, s a báró kónyeskedésével és szétszórtságával szemben a polgári kiegyensúlyozottságot képviseli: Steinmiller: Fiatal koromban dolgoztam, amennyit csak kellett most hála égnek nem szorulok másra, elérhetetlen kincsre sose vágytam, mindig beértem annyival, amennyim volt, szóval /0/ boldog vagyok! ' Ji Steinmiller nem idealizált polgár, viselkedése csak a francia nemesúrral szembeállítva ideális. Legényeivel szemben tanusitott viselkedése nagyonis reális: elfelejtkezik arról, hogy pályáját ő is lenn kezdte, nem szivesen veszi, hogy egy mesterlegény teszi a szépet a lányának. Legényei tehetségének, jólképzettségének örül, mert az 6 vagyonát gyarapítják, de ha valaki keresztezi terveit, erkölcsi megfontolások nélkül eltávolítja az illetőt, - A bécsi mester legények, akiknek Csepreghy felolvasta a darabot, még később a közönség soraiban ülők is a mesterükre ismerhettek benne, Csepreghy darabjainak közönségsikerét a jól formált jellemeivel és a sokak által ismert és felismert tipusaivel érte el, Steinmiller jellemzése nemcsak a társadalomban betöltött helyére, hanem magánemberi viszonylataira is kiterjed. Magánéletében ugyanazoktól a tulajdonságaitól embertelen, amelyektől üzleti életében keres: saját akaratát minden körülmények között és mindenkivel szemben érvényesiti, Steinmiller úr legényeiben Csepreghy bécsi kollégáit örökitet te meg. Két munkás alak érdemel kiemelést, az egyik meglehető sen didaktikusán, elrettentő példaként emlegetett, csehszármazású Venczl, aki "jó munkás, csak az átkozott ivás ne rontaná őt ugy el" - bár az iró felvillantja az emberi tragédia lehetőségeit is abban, hogy v enczl azért részeges, mert nincs
