Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Csapláros István: Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar szinpadunk lengyel repertoárja

a hazaszeretet szólal meg. Amikor Benyovszky arról be­szél, hogy Afanasia szerelmes bele, Krusztikov megkér­dezi, hogy a szerelem igájába hajtja-e a fejét. A gróf válasza: "Soha, felőlem ezt nem képzeld/ Ah! messze sóvárg hü szivem /Bájos magyar honom felé/Ott vár szeretettel hitvesem/Karjai tárva férje elé/ Ki nem tudja élek-e még/.../ Krusztikov biztatja, reményt önt Benyovszkyba: "Bizalom s reménység - /Honodnak istene nem hagy el A szabadság napja/Ragyog reánk nem sokára fénnyel". A kontraszt érvényre juttatásával új jelenet is szüle­tett, középpontjában a cár/nő/ születésnapjára rendezett istentisztelettel,kormányzói beszéddel, ahol az uralkodót éltetők karára a száműzöttek kórusa felel: "Látni foglak hát tégedet/Forrón imádott szép hazám ­Áldást adó virányidon/Az üdv mosolyg ismét reám". A II. felvonás 3. jelenetében a száműzöttek összeeskü­vésén Benyovszky ezeket mondja: "Vegyétek im szent esküvésem/Életem e célra szentendem Kivivjuk a dicső tusát/Le rázzuk a nehéz igát". Majd az Afanasia-jelenetekből, a 4« ^jelenetben atyjához igy szól: "Azért lakoljon, hogy hazája/Szent jogáért vért hullatott?" Az 5» jelenetben Afanasia szabadságot igérBenyovszkynak, ha atyjához áll Benyovszky: "/.•./rabszolgai szabadságot/.../nem kívánok/Testvéreim sorsába osztozom". A III. felvonás 2. jelenetében a kar a következőket énekli: "Elhagyjuk nem soká/A fájdalomnak e rideg hónát/ A szent szabadság kéje váltja fel/A baromi alacsony rabigát/ Lerázzuk a szolgai sullyos lánczokat/ Meg­látjuk ah! az ősi szép hazát". A felkelés sikere után a hajóraszállás előtt igy énekel­nek: "Mind: El hajóra! - - el tehát -/Látni fogjuk a hazát. Hurráh!" Kerényi Perenc szerint Doppler zenéje hatásos vegyüléke a lehetséges intonációs köröknek: legnépszerűbbé természete­sen a verbunkos-épitett zárt számok váltak, de megpróbálko­zott az orosz környezet zenei életképével és a lengyeles /mazurkas/ hangvétellel is, amire Benyovszky története tar­talmi lehetőséget adott. Mindezek a nemzeti karakterjegyek a "szabaditó opera hagyományaiba és a nagyopera közkincse­be ágyazódtak". /143/ Maga az opera nagy karzati közönséget vonzott. A néző­csúcsot a Bánk bán 1845. nov. 1-i felújítása ós a Benyovszky tartotta. Az utóbbi 1847« nov. 1-én egyaránt 644 fizető nézővel a földszinten, ez utóbbiakat és a páholyok bérlőit

Next

/
Thumbnails
Contents