Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Csapláros István: Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar szinpadunk lengyel repertoárja

A nyolcgarasos atyafi /elszegényedést adó hose kipróbálja rokonainak őszinte érzéseit/ c. darabja, amelyet a kolozsváriak 1825 és 1841 között többször szerepeltettek műsoraikon. Megfigyelhető, hogy mind a székesfehérvári, mind pedig a kassai színtársulat kevésbe igényes közönség előtt elsősorban a Benjaminnnal igyekezett nézőket szerezni. A fejérváriak 1825. januárjában Fehérvárt, májusban Veszprémben, júniusban Zomborban, Mária Teresia pol.-ban és Baján, júliusban Füreden a "savanyáviznél adták elő^

2

^. A darab szórakoztató és talán nevelő értékével tisztában voltak a kassaiak is. Kassán 1829. nov. 10-én és 1830. jan. 11-én, Ungvárott jún. 14-én, Szigeten júl. 6-án mutatták be/

2-^ A lengyel király házassága

. Hassaurecknek látszat tévedéseken alapuló vígjátéka aránylag későn került színpadra, a kassai szinészek mutatták be először 1830. febr. 20-án, Kolozsvárt 1833-1834/26/ ben van műsoron . A királydrámák másik példáját Hirschfeld Wanda, krakkói herceffasszony c. drámáját a kolozsváriak mutatták be elsőnek 1823. febr. 22-én

/

'

27//

. Weisenthurn Finlandiai János

át viszont a kassaiak prezentálták és pedig Kolozsvárt 1830. aug. 19-én/

287 A lengyel tárgyú hazai darabok fogadtatása nem sokban különbözött más külföldi tárgyú darabok által kiváltott hangulatoktól. Megváltozott a helyzet az 1830. november 29-én kitört és kilenc hónapig tartó lengyel nemesi vezetésű szabadságharc alatt és az utána következő években... I.B. - A NOVEMBERI FELKELÉS KITÖRÉSE UTÁN... Már a fővárosi német szinház műsorában találunk olyan bemutatókat, amelyek világosan kapcsolódnak a novemberi felkelés nyomán létrejött lengyelbarát hangulatokhoz. Ilyen Kotzebue Benyovszky

ja /1831. márc. 12 és 1832. ápr. 3/, Johann. Herzog von Finnland /1831. ápr. 16, máj. 5./ és a Benjamin /1832. febr. 28./. Az adott légkörben a szinpadi szövegbe való aktuális belehallással a német színházban lehetett először dolguk a fővárosi nézőknek, köztük magyaroknak is, hiszen ekkor Pest-Budán még állandó magyar szinház nincsen.