Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

Hevesi igazgatása alatt azonban végleg eltűnik a színpadi beszéd szavaié formája, leáldozik az öblös hangú, kulisszahasogató szinészek napja. A Hevesi által javasolt Shakespearejáték lélekelemzésre, valósághűségre épül. A szinész nem eljátszik egy szerepet, hanem beleéli magát, alakitását a "mit tennék én hasonló helyzetben" gondolatból inditja. A verseket nem a ritmus és a rim szerint mondják, hanem gondolati egységekre bontva. Hevesi részletesen foglalkozik a dráma egyes alkotóelemeinek vizsgálatával. Színészi példaképe Garrick, a neves 18. századi angol szinész. Instrukcióit Shakespeare Hamletj

ének a színészekhez intézett szövegéből meriti. "Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd; mert minden olyas túlzott dolog távol esik a szinjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt ós az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek;... Szakítani akar a hagyományos énekléssel és kiabálással, amely szerinte csak arra utal, hogy a szinész nem érti meg a szerepét, nem tudja beleélni magát az ábrázolt alak helyzetébe. A színészi beszédnek mindig a lélektani elemzésből kell kiindulnia, hiszen az embernek nemcsak gesztusait, de hangját és beszédstílusát is meghatározza jelleme. Igy válik a monológ hangos gondolkodássá, a félreszólás illúziókeltővé, mely egy titkos játék részesévé teszi a nézőt. Ugyanezt a lélekelemzést kivánják a mozdulatok is. Átkozódni nem biztos, hogy csak hörgő hangon és égnek emelt kézzel lehet. Hevesi arra próbálja rávezetni szinészeit, hogy minden alaknak megvan a maga alapvető lelki alkata, ebből kiindulva kell játszani a dráma minden pillanatában. Hamlet például nem viselkedhet parlagi módon, még Opheliával való kétértelmű párbeszédekor sem, ahogy ez korábban előfordult a magyar szinpadon. Ez nem fér össze Hamlet lelkialkatával. A másik kérdés, amit Hevesi előtérbe helyez, az összjáték. Szerinte még a legutolsó epizódszerepeket is nagy szi-