Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/
ben, aki teljes meggyőző erővel játssza az anyatigris szerepét. A Macbeth-elóadáa sikere bizonyltja, hogy Németh Antaltól sem állt távol Shakespeare rendezése. Neki általában a politikai kérdésekhez van nagyobb érzéke, lélektani elemzései hiányosak. Ennél a drámánál megtalálja azt a fogódzópontot, amire építheti az előadást. Nincs szüksége kiagyalt teóriákra, elmélete a dráma soraira támaszkodik. Nem véletlen, hogy Macbeth azon kevés rendezései közé tartozik, amelyekben nem irja át a szöveget, nem folyamodik pazar kiállításhoz és nem értelmezi át az egyes alakok jellemét. A Macbeth kiváló drámai anyag számára abból a szempontból is, hogy benne nemcsak az egyes emberről esik szó, hanem példázhatja a világ menthetetlenségét, a történelem örök körforgását is. A Macbethéa a Hamlet-előadást politikusnak minősíteni elég nagy merészség lenne, de nem szabad eltekintenünk a két előadás időpontjától. 1939 és 1940 olyan időszakot jelent, mikor értő néző előtt nem volt öncélú a hatalom kérdésein, a történelem szenvedésein, az embert próbáló időkön való töprengés. Ebben a korszakban még két olyan Shakespeare-drámát vesz fel műsorrendjébe, mely egyes történelmi szituációkban politikai tartalommal is bírhat. Az egyik A velencei kalmár /1940. február 13«/. a másik a Julius Caesar /1943* május 22./. Sajnos dokumentáció egyik előadásról sem maradt fenn, de a darabválasztás igy is mutatja, hogy Németh Antalban megvolt az érzék az aktuális problémákra való reagálásra. Túlzott igényt támasztanánk azonban a Nemzeti Szinház igazgatójával szemben, ha ennél látványosabb gesztusokat várnánk el tőle. ^ 11 » Két Sfokeapeare«z^,njffl összehasonlító elemzése Hevesi Sándor és Németh Antal rendezésében 1« S zent ivánéji álom A Szentivánéil álom /mint A vihar/ Összehasonlító elemzésénél először ls vizsgáljuk meg azokat a nehézségeket, amelyekkel mindkét rendezőnek szembe kellett néznie 9 Shakespeare
