Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

asszony ösztönzésével megmagyarázni* ahogy ezt korábban tették, főleg azért, mert nagy játéklehetőséget rejtett a színésznő számára* Ha ezt igy értelmezzük, Macbeth pipogya férjjé minősül, aki saját asszonya fejében nem tud rendet tenni. Ezzel szemben ő az, aki a Lady előtt megcsillantja a lehetőséget, s mig a jósbanyák csak szavakba öntik vágyait, addig a Lady az ingadozás útját rövidíti le* Macbeth mindenképpen elkövetné tettét, hiszen ő is monumentális hős, nagysága nagyravágyásában rejlik. Vele szemben Banquo tisztességes, de kisstílű és korlátolt alak, akinek törpelelküsógét a második felvonás első szinében érezhetjük igazán, mert Hevesi szerint a színésznek úgy kell játszania, hogy látni lehessen, Banquo a lojalitását és Macbeth jóindulatát egyszerre akarja megőrizni* Hótköznapisága miatt ő nincs is igazán kitéve a kísértésnek, bár a jóslat rávonatkozó része elégedettséggel tölti el* Halálának ő maga lesz az oka, Macbeth számára nemcsak a jóslat által válik \e szélyessé, de azért is, mert felfedheti a gyilkosságot. "De Isten nagy kezében állok és / Kardot rántok a titokzatos, /21/ aljas,/ Páratlan gaztett ellen." - mondja, s ez teszi indokolttá politikailag is Macbeth gyilkosságát. Hogy ennek a mozzanatnak Hevesi milyen nagy fontosságot tulajdonit, mutatja az is, hogy lerövidíti Maobethnek az arra vonatkozó szövegét, miszerint a trón biztosítása miatt kell Banquonak maghalni. Az "Ez igy lenni semmi; de békén lenni ez!" kezdetű monológból /III. felv* l.szin/ törli a következő résztt "És száraz jogart a markomba, hogy / Aztán kicsavarja egy idegen kéz, / Idegen, nem a sarjam! Ha ez Így van, / Értük mocskoltam be a lelkemet, / Értük döftem le a jámbor királyt,/ Csak értük öntöttem mérget nyugalmam / Poharába, s örök ékszeremet / azért löktem oda az ősgonosznak, / Hogy ők, Ők, ők királyok legyenek? / Ugorj elő inkább, sors, kard ki kard, / Vivjunk életre-halálra!"

/22/ Macbeth tehát belebukik saját nagyravágyásába, halála előtt azonban ismét hőssé válik. Macduff gyávának nevezi, s ez a sértés feltámasztja régi énjét. Kilép az irracionalitás