Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
künk, sikolyokat, melyek elfeledhetetlenek, mozdulatokat és elnémulásokat, egy kiáltást A halott városb an, egy vak nő szájáról, akinek a szive megreped, aztán egy végzetességet, mely élet és halál közt áll, s bátor, ideges, majdnem vidám nyugtalanságot, valami északi havas hisztériát, ós erőt, mely nem színfalhasogatás."/^ 0 / Porgács Rózsi a Thália feloszlása után a Magyar Szinházba, később Kolozsvárra, majd 1918-ban a Nemzeti Szinházba került. Eközben igen keveset volt színpadon: nem kapott feladatokat. Bálint Lajos szomorúan emlékszik vissza a csalódásra, melyet Porgács játéka nyújtott: "megdöbbenten kellett látnunk, hogy elnémitásának évei alatt nemcsak, hogy nem fejlődött tovább megkezdett útján, de valósággal visszatért a mindenben aprólékos naturalizmushoz." Később Hevesivel is összeveszett, mert "méltatlannak tartotta, hogy mást mint vezető szerepet elvállalj on. " /6l/ 1923-ban aztán megalapította "Porgács Rózsi Kamarászinházát", amely a Thália programját folytatta immár nem egészen időszerűén, a Thália egykori helyiségében, a Révay utcai mulatóban. Társigazgatója Porgács Rózsi férje, Rogoz Oszkár volt. A társulat három évig működött, ugyanolyan helyiség-gondokkal küzdve, mint a Thália. Munkáselőadásokat ós vidéki turnékat is szervezett. Újdonság volt a Kamaraszínház színvonalas gyermekszinháza. A műsorterv teljesen a Thália koncepcióját tükrözte: műsoron volt Strindberg, Ibsen, Csehov, Goethe, Hauptmann. A Tháliához képest újdonságnak számitott Turgenyev, Gogol, Georg Kaiser vagy az ir Synge szinpadra állitása. A legnagyobb különbséget a magyar darabok bemutatása jelentette. Ezek között a legtöbb mesejáték, vagy azóta teljesen eltűnt szerzők müve. Egy dráma azonban túlmutatott az összes Thália és Porgács Rózsi által előadott magyar darabon: Püst Milán Boldogtalanok cimü drámája, melyet 1925# január 11-én játszottak először. Ez a darab kárpótol minden bemutatott és be nem mutatott magyar drámáért. Igazi jelentősége csak ma, a század utolsó negyedében, Szolnokon, majd Budapesten, a Katona József Szinház előadásai alapján derült fény. Igy élt tovább a Thália hagyománya mind a nyomában szerve-
