Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
ség nagy várakozással fogadta a Thália "lelkes csapatát", és megtöltötte a szinházat, és kapott olyan látni és hallani valót, amit bizony még akármelyik falu pajtájában vagy nagykocsmájában összegyűlt közönsége is kifütyülne. De a becskereki publikum jól müveit: nem fütyült, de aki a hallgatóság hangulatát annak arculatán tanulmányozhatta, az sokat regélhetne. Az előadásról különben jobb nem is beszélni." / Nagybecskereki Hirlap . 1908. február 11./ A fiaskó okairól is beszámol, jóval részvevőbb hangon, a Délvidéki Újság . "A társaság huzamosabb vidéki szereplése alatt kifáradt a sok utazástól, a folytonos játéktól, a kedvezőtlen időjárás folytán megrongálódtak az orgánumok, Porgács Rózsi egy váratlanul beállott gyászeset folytán csak ma jöhetett el. Ennélfogva tegnap műsorváltozás volt. Az Irodalom cimü egyfelvonásosban Tihanyi Géza rosszul lett, úgy hogy az egész darabot el kellett hagyni, A zavaró körülmények ekkora torlódása természetesen sok hátrányos következménnyel is járt. Mindamellett a kis Thália csapat nem mindennapi élvezethez juttatta a közönséget..." / Délvidéki Újság . 1908. febr.ll./ Másnap a Thália szokott formáját nyújtotta, mert az előzőleg oly ellenséges Nagybecskereki Hirlap is "fényes elégtételéről beszél, és az előző este kudarcát a "rossz darabválasztás"-nak /egyfelvonásosok- K.M./ és a "körülmények végzetes találkozásának" tulajdonítja. / Nagybecskereki Hirlap . 1908. február 13«/ Dicséri a társulatot és külön Porgács Rózsit, ugyanúgy ahogy a Délvidéki Újság kritikusa. Az utóbbi kiemeli Bánóczy Dezső alakítását is. / Délvidéki U.iság . 1908. február 13./ A Torontál a hatás leirása után elemezni is próbálja Porgács Rózsi művészetét: "Játékával úgy megrázott bennünket, hogy a fogaink is vacogtak, egészen úgy, ahogy a szerző akarta." "Gyönyörű részlete volt a játékának, mikor első szerelmével, a szekretáriussal találkozik. Az a jelenet az egyetlen pár percig tartó derű ós napsugár a sok sötétségben, mint mikor a pince mélységébe behatol az égi ragyogás." Bánóczy játékában pedig meglátta a "szenvedélyek minden skáláját, a kétségbeesett férfi tompa fájdalmától a lázongó haragig." 7JJt Nagy közönségsikerről számol be. /Torontál, 1908.
