Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez

Az első rendezői oldalon a következő ceruzával irt megjegyzés: "Ó Thália! papjaid nem tudják a szerepeket /Anonymus/" A példányban sajnos sokféle kézírás szerepel, igy Írásszakértő segítsége nélkül nemigen lehet megállapítani, melyik kié. Vastag barna, később kék ceruzával jelölik a szövegváltoztatásokat, feketével az utasításokat. Van még egy újabb tipusú kézírás, szintén fekete ceruzával, de viszonylag ritkán fordul elő. A lila tintaceruzát valószínűleg Bánóczi László használta, mert a neve is ilyennel van beírva a második oldalra. A rendezőpéldány sajnálatos módon nem nyújt nagy segítséget az előadás rekonstruálásához. A rendezői utasítások /melyek véleményem szerint nem Hevesi kezétől származnak/, csak a legszükségesebbre szorítkoznak pl.: kanapéhoz megy, előre jön, veszi a kalapját stb. Többet tudhatunk meg a szövegváltoztatásokból. Antal mester hosszú monológjaiból, melyeket túl didaktikusnak, szinpadiatlannak találhattak, valamint az Anya szövegéből sokat húztak. A monológokból kihagyták a darab szempontjából lényegtelen kis történeteket, mint ahogy Ádám rendőr intrikus szövegének egy részét is mellőzték. Csökkentették a hatásvadász elemeket pl. "ANTAL M. : Ez a halál képe, százszor láttam már! Jó éjt, Teréz. Téged megölt, amikor meghallottad. Ezt Írják fel a fejfádra

." /Az utolsó két mondat kihúzva/ Ez a fajta attitűd az akcióban is megmutatkozik, amikor a darab végén Hebbel utasítását "/Töprengve áll/" "leül"-re változtatják. A szöveget általában egyszerűsítik, gördülékenyebbé, magyarosabbá teszik. A húzások célja, hogy a darabban sürü legyen a cselekmény, kevés a didaktikus moralizálás. Amikor például a dráma végén a Secretarius levonja a konzekvenciákat, csak a lényeget hagyják meg. Magáról az előadásról egyéb információt csak a kritikák jóvoltából kaphatunk. Ezért megpróbáljuk végigkísérni a Tháliaféle Mária Magdolna sorsát a bemutatótól - amelyre egyébként maga Prielle Kornélia is elment, s elismerése jeléül virágot vitt a fiataloknak - a munkáselőadásokon keresztül a vidéki út minden állomásáig, a kritikák tükrében.