Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
fizetése után, és csakis az esetben fogom megadni, ha oly közbiztonsági vagy más egyéb közrendészeti okok, melyek az engedély megadását indokolttá tennék, nem fognak fennforogni."'-* ' Hogy a Hivatal miért bánt igy a Tháliával, annak két oka ismert. Az egyik, amit állitólag Boda Dezső főkapitány mondott: "Minek csinálnak konkurrenciát az én Beöthy és ^aludi barátomnak?" /Beöthy a Magyar, Faludi a Vígszínház tulajdonosa volt./ Ha ezen kijelentés hiteléhez férhet is kétség, a másik ok valóban nyilvánvaló. A Hatóság nem tartotta kívánatosnak, hogy a Thália munkáselőadásokat rendezzen. Jól ismert tény, hogy a társaság 1906. február 4-én a Mária Magdolna és a Hóstenor bemutatásával kezdte munkáselőadás ait. Ez, mint ahogy a Thália minden méltatója hangsúlyozza, a társaság egyik legjelentősebb eredménye. 1906-tól 1908 végéig tartottak munkáselőadásokat, főleg szervezett munkásoknak, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségével kötött egyezmény alapján. A pártvezetőség ragaszkodott hozzá, hogy minden alkalommal bevezető előadás magyarázza a darabot szociális szempontból. Ezek az előadások később valószínűleg elmaradtak. A Magyar Szinházi Intézet tulajdonában lévő már emiitett, ismeretlen pénztárkönyv szerint 1908-ban a kárpitos, cipész, ács, nyomdász, könyvkötő, grafikus, pincér, szabó, vas- és fém-, festő, kereskedelmi alkalmazott, magántisztviselő, cipőfelsőrészkészitő, mészáros, bőröndös, famunkás, lakatos és villanyszerelő munkások szervezetének tagjai látogatták ezeket az előadásokat. A Tháliának, helyesebben az egyre inkább egyedül maradó Bánóczinak két fő célja lehetett. Az egyik, hogy mivel a polgári közönség érdeklődése idővel csökkenni kezdett, a társaságnak szüksége volt az új hallgatóságra, nem utolsó sorban anyagi szempontból. A másik, a Thália forradalmának legradikálisabb oldala, a nivós kultúra, az irodalom és a szinmüvószet megismertetése a munkássággal. Ehhez tartozik, hogy a munkásoknak játszott darabok jó része nemcsak korszerű és színvonalas volt, de olyan társadalmi problémákat feszegetett, melyeket az érdeklődő szervezett munkások esetleg jobban megértettek, mint a polgári közönség. A Thália jelentősége ebben az esetben valóban korszakalkotó. Ibsent, Hebbelt, Heyermanst, Strindberget, Wedekindet játszót*
