Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza
sovszky rendezte előadás volt az első alkalom Magyarországon, hogy történelmi kosztün nélkül, modern ruhában léptek a szinpadra Shakespeare-hősÖk. Hamlet frakkban, cigarettázva, Ophelia teniszütővel a kezében jelent meg. Ez persze nem érhette váratlanul a nézőket, hiszen a darab úgy kezdődött, hogy a szinészek a szinpadon maszkíroztak, és beszélgetés közben készülődtek szerepeikre. Aztán gongütésre kivilágosodott a szin, a szereplők elfoglalták helyüket, és megkezdődött az előadás. A nézőket magyarázó részek beiktatásával néhány szinész tájékoztatta az előzményekről és a cselekmény menetéről. A Brechtet megelőző kcmiBntáló szörnyek azonban nem tették epikussá, ábrázoló jellegűvé az előadásmódot, a játék megjelenítő volt. Az utolsó jelenet után a szereplők nem vonultak le a szinről, nem köszönték meg a tapsot - ha egyáltalán volt -, hanem arról kezdtek beszélgetni, hogy a játék nem sikerült úgy, ahogy szerették volna: "KÁDÁR: Csodálatos, hogy a legintelligensebb És gongütésre újból eljátszották a jelenetet marionett mozgásokkal, kórus és zene kiséretében. Az előadás deheroizáló, dezilluzionáló elemei a néző befogadói magatartásának megváltoztatására törekedtek. Beleélés helyett az események okait, összefüggéseit kereső szemléletre ösztönözték BANKÁR: PALASOVSZKY: PALASOVSZKY: KÁDÁR: PALASOVSZKY: KÁDÁR: publikumot is milyen könnyen tévútra lehet vezetni. - ? Hát nézze, ezúttal a tapsot egyáltalán nem érdemeltük meg, mert ez a kis jelenet határozottan gyengén van rendezve. Igaz, nekem sem tetszett. Nem volt benne elég lendület és az a finom irónia is hiányzott, mely pedig át kell, hogy fűtse ennek a szegény marionett bankárnak a haláltáncát. Gondolja, hogy csináljuk újra? Feltétlenül..."Z 20 /
