Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
Pál és Törzs Jenő voltak. Ez az előadás valószínűleg már nem a Thália eredeti szellemét tükrözte, talán maguk a színészek állították össze a számokat, hogy a turnén alkalmi keresethez jussanak. A nagybecskereki Délvidéki Újság , a 48-as párt lapja mindenesetre igy ir: ""A közönség jól mulatott a hevenyészve összeállított műsoron.", majd megdicséri az előadást, de igy folytatja: "Hem üldözzük a német nyelvet, ellenkezőleg magunk is kultiváljuk és élvezzük irodalmát, gazdag és szép nyelvezetét, utolérhetetlen szójátékait, de kifogásoljuk, sőt tiltakozunk az ellen, hogy a magyar nyelv kiosztott terjesztői udvariasságból vagy bármi okból német monológokat vagy költeményeket adjanak elő az ő magyar nyelvű előadásaikra megjelent ma/16/ gyar közönségnek." A 48-as szellemű lap kritikusának véleménye érthető. A német nyelvű kultúrával szemben akkora volt az ellenérzés, hogy például a budapesti Operában a vendégénekeseknek is megtiltották a németül való éneklést; még Wagnert is olaszul kellett énekelni, ha nem éppen magyarul. A Thália színészeinek ezen akciója azonban már nem tartozik a társaság műsorpolitikájához, csupán egy érdekes adalék, mely eddig nem szerepelt a Thália irodalmában* X XX Ezek voltak tehát az irodalmi elgondolások. Kérdés, hogy ezek hogyan valósultak meg a színpadon, hiszen a Thália mottója, "Igazság a drámairásban, igazság a színjátszásban" éppen elmélet és gyakorlat szerves egységét jelenti. Hevesi 1934-as beszédében kimutatja, hogy a XIX. század végi szinházi válságnak kettős -irodalmi ós színpadi- forradalom vetett véget. Az irodalomban a naturalizmus, a színjátszásban a Duse-féle játékstílus, ahol "az élet és a valóság lett mértéke és törvénye a színjátszásnak." Hevesi is ilyen kettős forradalmat akart a Thália révén kirobbantani: "engem, mint elnémított játékmestert, első és végső sorban az az ambíció fűtött és izgatott, hogy kinevelhessek egy teljesen új együttest, egyenesen a budapesti színházak játékrendjéből kirekesztett darabok anyagán, hogy