Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
ellentmondás feloldódjék. Hevesi megfogalmazásában: "A magyar szinpad történetében ez az egyetlen fejezet, mikor elmélet ós gyakorlat a legteljesebb egységben forrott össze."^^ Lukács György igy ir 1908-ban: "A "Thália" egyetlen hely Pesten, ahol elképzelhető, hogy gondolkodó ember számára egy darab előadása többet jelentsen, mint az elolvasása, és semmi körülmények közt sem kevesebbet. "^ 10 ^ A Thália alapszabálya a következőket mondja ki: A cél: "drámairodaImi vagy egyéb előadható olyan régi ós új műalkotások bemutatása, melyek a fővárosi színházak játékrendjében nem szerepelnek, melyek azonban nagy művészi vagy kulturális értékkel vagy érdekességgel bimak."^ 11 ^ Benedek Marcell feerint a szó nemesebb értelmében vett modern drámák előadása a cél, melyek lehetnek "akár kétezer évesek, de divatos, korszerű hazugságok és hatás kedvéért való Ízlésbeli megalkuvások nincsenek /12/ bennük." ' A modernség a művészi igazságot jelenti, a dráma formája, stilusa akármilyen lehet. /Ezt az elvet illusztrálta az első bemutató is./ A Goethe-egyfelvonásoson kivül is csak két klasszikusnak minősíthető darabot játszottak: Hebbel: Mária Magdolná ját, bár ez is egy alig hatvan éves dráma, és Molière: Képzelt, betegé t, ezt viszont csak vidéken ós diákelőadásként. A Katona-Dénes könyv szerint az 1909-es, tehát már megvalósulatlan műsorterv tartalmazta Aiszkhülosz Perzsák , Lessing Emília Galotti és Balzac Mercadet cimü darabját. A szó igazi értelmében vett klasszikus repertoárja tehát nem volt a Tháliának. Klasszikus színmüveket a Nemzeti Színházban is lehetett látni. A Thália elsődleges céljául azonban azt tűzte ki, hogy a "nagyszínházak" műsorából kirekesztett, a hazai közönség számára részben vagy teljesen ismeretlen kortárs szerzők új, értékes darabjait bemutassa. Négy év alatt négy Ibsen-drámát: a Solness építőmester t, a Nórá t. A vadkacsá t és a Kísértetek et vitték szinre. Antoine "háziszerzőjenek", Courteline-nek szintén négy egyfelvonásosát mutatták be, köztük az első, A rendőrfőnök jó fiú olyan merész hangú darab, hogy amikor néhány évvel később az Andrássy úti szinház műsorára akarta tűzni, a rendőrség előre betiltotta az előadást. A naturalizmus jegyében játszották Heyermans, holland szerző
