Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

bozo* egyéniségük. Pontos lehet viszont iskolázottságuk. Hevesi magyar környezetben válik rendezővé, jól ismerve a szinház és a szinész speciálisan magyar problémáit. Németh Antal a német kultúrkörből szerzi tapasztalatait, abban a Németországban, ahol a kor legjelesebb rendezői, a szinházi élet királyai, színészt irányító diktátorai lettek, ahol szinte önálló művészetté vált a látványtervezés. Hazahozza magával a technika iránti csodálatot s a rendezői elképzelés mindenekfelettiségét. Kísérletezni akar, forradalmi újításokat bevezetni, de ezek a magyar világban nem lehetnek életképes tervek, s főleg nem a Nemzeti Színházban. Ebben a korszakban az elvárások nem az újítások felé tolják a nemzet első szinházát. Ez az intézmény a már biztos értékké váló nemzeti és külföldi klasszikusokat s az új magyar kultúrát hivatott képviselni. Amit Németh Antal Shakespeare-rendezéseiben megvalósít, öszvérmegoldásnak tűnik. Nagy horderejű új itásnak kevés, ahhoz viszont elég, hogy Shakespeare erejét csökkentse. Ez adódik abból is, amilyen a viszonya a brit drámaköltőhöz. Shakespeare nála egy a sok közül, egy rendezői program része, mig Hevesinél maga az életmű. Németh Antal modern színházat akar teremteni, Hevesi magyar Shakespeare-kultúszt. Németh Antal érzéseiből indul ki, Hevesi a szövegből. Más az út, amit járnak. Németh Antal a közönséget - kissé felszínesen, de talán nem rosszul látva a helyzetet - a szemén keresztül akarja megfogni, érzékeire számit, s nem riad vissza durvább hatáskeltő eszközöktől sem. Hevesi bizik a szó erejében, a jó szinész játékában, az értelemmel keres kapcsolatot, ötven év távlatából, tekintetbe véve a szinházi előadások utólagos rekonstruálásának nehézségeit, úgy tűnik, ő jutott közelebb az igazi Shakespeare-hez. Az ő rendezései ellen lehet kifogást emelni a diszletek szegénysége, a rossz szinészi játék miatt, de koncepciója általában megkérdőjelezhetetlen, a shakespeare-i elképzelést követő. Németh Antal a dráma technikai részét sem oldja meg mindig tökéletesen, a drámába való beavatkozásai pedig a legritkább esetben nevezhetők szerencsésnek. Németh Antalt lehet nagytudású, kiváló rendezőnek