Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Konrádyné Gálos Magda: Justh Zsigmond Albuma

gását. Justh Zsigmond parasztszinházát nagyobb remekműnek tartja, mint mindazt, amit valaha irt. Az életerős, még semmi által el nem ferditett lelkekbe átültette az igaz művészet szellemét. "A szenttornyai parasztok, férfiak, nők remekül tudják előadni az e célra épitett /76/ görög szinházban Aristophanes, Plautus, Shakespeare, Molière remekmüveit...megérzik a hangulatot", annyira beleélik magukat, hogy az embert bámulatba ejtik, műélvezetet szereznek a legelkényeztettebb nézőnek is. A, nézők is parasztok, "elgyalogolnak két mérföldről is", ott az egész környék. "... még a csecsemők is az anyjuk karján, s mindenki a lélegzetét is visszafojtja, hogy jobban hallhasson". "Nem kell többé a kocsma, se pálinka, józanul jutnak be a művészet varázsvilágába és megértik a nagy remekirók egyszerű, de csodás alkotásait, melyeket oly pompásan tolmácsolnak a gyönyörűen megtermett szép szál emberek, kik épp oly otthonosan érzik magukat a görögös öltözetben, mint Molière, Shakespeare idejebeli ruházatban... Ez egy teremtő szellem diadala

." Ezzel a mondattal ér véget Justh Album

a. "Es játszanak, játszanak teljes lelkűkből. Szeretettel csüggnek szerepeiken, tudják mint a karikacsapás, mert megérzik^ meglatolják minden betűjét" /77/ Justh Zsigmond A parasztszinház Justh népművelési terveinek betetőzését jelentette. Célja nemcsak földijei műveltségének gyarapítása és a nehéz munkát végző parasztok magas színvonalú szórakoztatása volt, hanem népe ősi tehetségét, szellemi gazdagságát is bizonyítani akarta színészi teljesítményeikkel. A kilencvenes években Justhnak és parasztjainak szorossá vált emberi kapcsolata levelezésükben, gyakori együttléteikben és műveltségüket gyarapító különféle tevékenységekben tükröződött. 1892-ben már folynak a felolvasások, ének- és csárdásverse-