Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Konrádyné Gálos Magda: Justh Zsigmond Albuma
A levélírók beszámolnak a falu eseményeiről: biróválasztás, lakodalom, "családszaporodás", haláleset, épitkezés nem történhet úgy, hogy ne tudósitsák róla, de még faültetés vagy tehénvásárlás sem. A parasztszinészek szerepeikről irnak. Majd minden levélben hiányolják: "csak az a hiba, hogy nincs köztünk", és számolják a hónapokat, heteket visszatértéig..J^^ Az Album közlésének az a célja, hogy rávilágítson Justh életének utolsó három esztendejére, arra az időszakra, amikor hazatérve szenttornyai parasztjaihoz végleg önmagára talált. Egyetlen müve szerepel az Albumb an: A puszta könyve . Ebben a regény- és drámai formában megirt Gányó Julesában, szinjátszói számára irt jeleneteiben és néhány novellában rajzolja meg szülőföldje népét, életüket. Súlyos tüdőbaja miatt csak nyaranta élt köztük, de "mélyebben markol bele a paraszttársadalomba mint honfitársai, nem elégszik meg a külsőségek, néprajzi tarkaságok és furcsaágok rajzaival, belehasit késével tár/6/ sadalmukba, fölfogásukba, erkölcseikbe..." 7 7 Ma, a gazdag falusi könyvtárak, iró-olvasó találkozók, népi ének- ós táncegyüttesek virágzása idején tudjuk csak igazán felmérni Justh úttörő munkáját, amelyet az Olvasókör felvirágoztatásával, iró s művész felolvasások kezdeményezésével, vendégeinek a parasztokkal közös megvendégelésével, énekes táncversenyékkel, de mindenek fölött egyedülálló parasztszinházának megteremtésével végzett. "...Hiszen csak egyre volt büszke: a szenttornyai 7 ^ 7 ' parasztszinházára. Erre büszke • /8/ is volt, szerette lelkesedéssel, szinte szenvedélyesen..." 7 Albuma vendégkönyvnek, naplófélének indult. 1892-ben a vendégek aláírását, rajzait, kottáit, a helyi sajtó róluk szóló cikkeit, Justhról és otthonáról szóló tárcákat találunk benne ós legszubjektivebb alkotásának, A. Puszta könyvén ek első lapjait a francia fordítás bírálatával. 1893 elején az autogrammok közben helyi cikkel KJrbálró],nóbave?senyról s feleivé sásokról. Amikor azonban megkezdődnek a szinielőadások, a róluk szóló beszámolók kerülnek a középpontba. Az aláiró vendégek /a parasztokkal együtt/ a színház közönsége. A beragasztott újságcikkek az előadások ismertetései. A fényképek között ott az első színház belső képe és Kulcsár
