Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Nagy Adrienne: Szigeti József, a színész

III. A tanár Nemcsak az idős színészeket próbálta azonban jótékonyan segíteni, hanem tapasztalatait át akarta adni a kezdőknek is. 1864-ben felállították a Nemzeti Szinházi Képezdét, amelyből aztán Országos Szini Tanoda lett 1865-ben. A király tízezer forintos évi támogatást biztosított az intézménynek. 1866-tól élén gróf Pestetich Leó állt, aligazgatója és elméleti tanára Gyulai Pál lett, titkára - a későbbi főigazgató Paulay Ede, zenei oktatója Böhm Gusztáv volt, a gyakorlati kép zést Egressy Gábor és Szigeti József végezték először, majd Egressy munkakörébe•is Paulay került. Szigeti tárgyának cime: Színpadi gyakorlatok, vagyis az ele /87 / sést, ájulást, meghalást, stb. tanította. Paulay bizonyos akadémiai keretek közé kívánta a színésznevelés elveit korlátozni, Szigeti pedig éppen ellenkezett ezzel az elvvel. Véleménye az volt, hogy a mimikát az ember az /88/ anyja tejével szopja, ha itt nincs meg, nem is lesz soha/ ' Ezért látszólag teljesen rendszertelenül és meglehetősen furcsán tanitott, mégis tanitványai nagy-nagy szeretettel és hálával gondoltak vissza rá. Rendkívül szigorú volt, sőt általa indokoltnak vélt esetekben talán durva is, de mindenképp sokat köszönhettek neki, mert a könnyek után igazi útravalót kaptak a pályájukra. Elve az volt: "Üres zsebből egy fillér sem kerül ki. Tervezzük meg tehát az útravalót a művészet nagy vándorútjára. Nem túl sokat. Csak amennyi kell. Hanem sok kell, azt mondhatom."

/89/ A napirendjét az iskola igen meghatározta. Gyakran délelőtt délután is volt foglalkozása. Ilyenkor benn ebédelt és közvetlenül ebéd után kezére hajtott fejjel szundikált egy félórát. Aztán elvégezte az adminisztrációs teendőket, mert Paulay után ő lett az igazgató. Olvasta kicsit a Pesti Naplóját, elszívta krajcáros papirszipkába dugott Virginiáját és pontosan háromkor a feketeruhás tanár, kezében az újsággal, melyet gyakran órákon is olvasott, belépett a tanterembe, ahonnan