Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Nagy Adrienne: Szigeti József, a színész
Az események egymást követték - ahogy erről Szuper Károly naplójából is értesülünk - 1844• február 21-én Félegyházán Szigeti átszerződött Hevesi kecskeméti társulatához. A március 19-i bejegyzés szerint Szigeti Pestre utazott szerződtetés reményében, és az ápr. 12-i bejegyzés már arról értesit, hogy Szigeti átszerződött a Nemzeti Szinházba!' 7 ^' 7 ' Bartay Ede valóban szerződtette a fiatalembert, sőt még 100 forint bánatpénzt is fizetett érte a kecskeméti társulatnak, ahova előző szerződése kötötte. 1844» április 13-án Othello Gassióját játszotta el immáron Nemzeti Szinházbeli tagként. A Honderű és a Regélő egyaránt elismeréssel irt róla, és a siker meghozta az apai belátást és a szülői megnyugvást is/ 48 ^ 2#/ A Nemzetinél Eleinte nem volt sikere, Bartay vigjáték- és jellemszinésznek szerződtette. Érzelgős szerelmeseket, intrikusokat és öregapákat alakított 24 éves fejjel, még soványan. Ám ezekre a szerepekre semmiképp sem alkalmas, ami a kritikákból is kitűnik. Még 1846-ban is meglehetősen "iránytű nélküli szinész". Amikor a nagyok távol voltak, az ő pótlásukat szolgálta: amolyan "vice-Egressy", "vice-Lendvay" volt. 7 ' 4 ^ 7 ' Ráadásul 1849 után Simonsics táblabiró igazgatása alatt az egész gárdának 20 %-os gázsi leszállítást rendeltek el. Szigeti előterjesztést is tett a színháznál jelentkező bajok és hiányosságok orvoslása érdekében, de a korlátolt igazgatónak ez volt a reagálása: "Jobb is lesz má, ha főhannak azzá'a szinészetytyee!" /50/ A szabadságharc bukása utáni hangulat erősen rányomta bélyegét színházra is. Szigeti helyzetét egy 1853« január 1-én Pestetich Leó főigazgatónak küldött kérvény tükrözi: "Méltóságos Gróf úr. Mólyen tisztelt fő igazgató uram! Bátor vagyok jelen soraimban a jövő évi színházi működésemet illető alázatos kérésemet és óhajtásomat Méltóságod elébe terjeszteni. Méltóságot ugyanis, ki minden az intézet körül tett szolgálatokat folytonos figyelemmel kiséri, bizonnal tudni fogja: miszerint én már azelőtt is, de különösen jelen időben, nem csak a legkü-
