Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

keretül szolgál minden lehető és lehetetlen figurának. A dramaturgia végállomása ez, a hol szabályokról nincs többé sző, a hol mellékes a mese is, csak legyen benne látnivaló.• Látnivaló pedig akad elég. A meglepő iről és rendezői ötleteken kivül, mint Tollagi Adolf, Szentgyörgyi Lenke, Sziklai Kornél, Szilassy Róza és Kornai Berta gólyalábakon ellejtett, illetve elkopogtatott táncán,^

52/7 a történelem nagynevű férfiéinak, Rákóczinak, Kossuthnak, Beáknak budapesti szobrait "bronzmaszkban" megszemélyesitő színészek jelenetén kivül,/*

1

"

53

/ a legvonzóbb látványosság a női kar megjelenése előbb lovasrendőri egyenruhában, majd a nemzet hadseregét jelképezve a Monarchia hadserege fegyvernemeinek képviseletében./

154

"/ "A Magyar Szinház pazar látványossággá virágoztatott ki minden ötletet." - irja a Pesti Napló./

155

/ S a "pazar látványossággá kivirágoztatott" ötletek a revü utolsó képében csúcsosodnak ki, amelyben "a legszebb lányok, mint megannyi búzakukorica-bor- csoportok lejtenek elénk. Szinnel és ragyogással telik meg minden. S e sok színbe, ragyogásba belecsörtet a magyar hatos fogat, hat tüzes csikó, hat gyönyörű, formás leány van belefogva."/

156

/ Leszkay András magyar szinházi igazgatásának utolsó négy éve az intézmény tiz éves első korszakának legbiztosabb, legnyugodtabb ideje, annak ellenére, hogy éppen az operettmüsor újbóli előtérbe kerülésével egy időben, 1903* októberében, nyitja meg kapuit a VII. és VI. kerület érintkezési pontján Budapest harmadik operettet játsző színháza, a Király Színház. Beöthy László Király utcai müintézete két mozzanatban nyújt többet Budapest operettlátogató közönségének mint Izabella téri versenytársa. Az egyik Pedák Sári, a Magyar Szinházban megoldhatatlannak látszó, létfontosságú szerepkör betöltése az akkor arra legalkalmasabbnak tűnő művésznővel. A másik a magyar operett új zeneszerzői nemzedékéből az ekkor már beérkezettnek tekinthető Huszka Jenőnek a színházhoz kötése, s az ismeretlen Kacsoh Pongrácnak és a János vitézn

ek a közönség elé vezetése. A Magyar Szinház ezzel szemben Lehár Perenc műveit, a bécsi operett új, felivelő korszakát és a magyar operettnek a pillanatnyi aktualitás által támogatott müveit állithatja szem-