Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

nem lehet más amit ir, mint életkép, és neki nem élet az, ami nem romlott, és nem is kép, ami nem sötét .Haszon-e ez, amikor az ábrázolás hűsége nem ad egy olyan megismerést sem, amellyel akár a lelkünk, akár az Ízlésünk gazdagodnék?,.. Érdemes-e, tanulságos-e.•.ezt az életet azokkal is megismertetni, /129 / akik nem ismerik?"

7 ^

7 Ezzel szemben Márkus József, a Budapesti N

apló kritikusa a mü témájáról és szándékáról teljesen másképp vélekedik: "...az élet tengerének piszkos hullámát zúditja neki a színpadnak. Elvégre a piszkos tükör is tükör, és arról a tükörről, amelyet a drámairónak ez az életképe odaállit a mai társadalomnak, minden egyebet inkább lehet állítani, mint azt, hogy hazug képet mutat. Undok, de igaz."/^

0

/ A kritikák alapján Ítélve Zola Therese Raguin

jenek és Dörmann drámájának a bukását is a mü által ábrázolt valóság és az ábrázolás módja váltja ki, ahogy az első évadban mindkét tényező szerepet játszott az Ifjúság és a Hannele elutasításában. A műsor ilyen irányú szélesítése sem 1903-ban, sem egy évvel később, az utolsó kísérletnél Engel A vizek felett cimü darabjának bemutatásakor nem sikerül, s ez az előadások technikai vagy művészi fogyatékosságainak rovására sem irható, mert a Magyar Szinház kevés produkciójáról nyilatkozik olyan egyöntetű elismeréssel a kritika, mint éppen e három dráma bemutató járói.

7/1

A Leányok és legényekr

ől olyan elítélően nyilatkozó kritikus igy folytatja a bírálatot: "Szinte sajnálni lehetne, hogy ezt a darabot olyan pompásan játszották a Magyar Szinházban. Ennyi erőt, életet, összjátékot sokkal szivesebben láttunk volna méltóbb föladat szolgálatában"/

132

^ A műsorpolitikai irányváltás nem sikerűit, s igy a Magyar Szinház művészeti vezetésének új elképzelések után kell néznie. Az új műsorpolitikai irányt már az 1901-1902-es évad Ziehrerbemutatója előlegezte, az 1901. október 30-án szinre került Svlhákok

. A következő, egységes arculatúnak tekinthető időszak műsorát ismét az operett uralja. A vidám és dinamizmusban gazdag angol táncoperett helyét azonban a szentimentális, az érzelmességre játszó bécsi operett foglalja el./

1

^/