Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/

színészek nem írták alá a beadványt, amelyet "szükségtelennek neveztek.^^/Azt nem említi Gyulai, hogy az előző hónap végén Radnótfáy Erkellel fáklyászenét adatott magának, majd szi neszei között egy "ellenivet" köröztetett aláírásra./ Gyulai augusztus másodikéi cikke már nem hoz újat, csak megismétli a "csoportosulás, mint eszme" kritikáját. - Az akció és ellen akció egyébként félhivatalos-hivatalos szinten is folyt. Június 30-án a Comité részéről gr. Károlyi György kifejtette a Kancellária előtt, hogy, - bár Radnótfáy nem lévén szakértő, sok nehézséggel küzd -, mégsem tud az adott pillanatban jobb megoldást, de előbb-utóbb új intendánsra lenne szükség. Másnap fordult meg Bécsben Dobsa L

ajos a Kancelláriánál és jelezte a készülőben lévő petició tervét; a Kancellária értesítette Privitzer Istvánt, a helytartó helyettesét, aki jónak látta, - mint azt egy július 3«-i jelentése mutatja -, figyelmeztetni a "Kör" igazgatóját, hogy az aláírásgyűjtést "izgatás előmozdításának jellegével" bírónak tekintik, s az akció folytatása a "Kör" feloszlatását vonná maga után. Mivel azonban a petició elkészült, az előzetes fenyegetés nem járhatott sok sikerrel. A petició következményeibe azonban min/17/ denképpen belejátszhatott. A kérvényt /teljes szövegét a Függelékben/ mindenekelőtt az abszolút lojális hangvétel jellemzi. Megköszöni a császári adományt, és aggodalmát fejezi ki, hogy az "avatatlan kezek" miatt az adomány kárbavész. A"bukás felé tántorgás" egyik oka, hogy a színház eltért eredeti hivatásától s igy elvesztette kapcsolatát a nemzettel. Felsorolja az igazgatás árnyoldalait s végül kéréssel folyamodik a Felséghez: "... hogy addig is, mig egyfelől az illetékes nemzeti képviselet alkotmány és törvény szerint intézkedhetik, méltóztassék a magyar nemzeti színház igazgatása s az igazgatói állomásnak betöltése körül az 1861. országgyűlés által kinevezett szinházügyi bizottmány véleményét a maga rendes útján kihallgatni hogy igy a legfelsőbbleg adományozott évi segélypénz más igaz