Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

szolgál..."/

10

*^/ Az Angot asszony lányá

t Szoyer Ilona mág életre tudja kelteni - a Denevért már ő sem. A vállalkozás kudarcba fullad, annak ellenére, hogy a Magyar Szinház legjobb erői vesznek részt az előadásban. "Az előadás legfőbb erőssége a derekasan fegyelmezett zenekar és kórus, fogyatkozása a kiállítás, amelyet a rendezés találékonysága sem pótolhat" hangzik a bírálat./

108

/ A fegyelmezett kórusok mellett azonban a magánszereplők közül Ráthonyi Ákos számára, "aki meggyőző jókedvvel" játszotta Eisenstein szerepét, tenor helyett baritonfekvésbe transzponálták az operett dalait, Ráthonyi ideális Eisensteinnek bizonyul - mint szinész. Hangja azonban lehetetlenné teszi, hogy az operett klasszikus szerepében megfelelő alakítást nyújtson, "Meggyőző jókedvvel játszott, ha énekben kvalitásait nem is vesszük komolyan, mint színészt mindig becsüljük és szívesen látjuk."/

109

/ Falke alakitója, Dalnoki Viktor, hanggal győzi szerepét - játéka nem elég csiszolt. Ledofsky Gizelláról, akire &dél megformálását bizta az előadás rendezője, Vidor Dezső és az igazgató, Rajna Ferenc, ez esetben nem derült ki, vajon hogyan birkózott volna meg Johann Strauss partitúrájának kívánalmaival - a bemutató előtt berekedt, s Adél összes énekszámát el kellett hagyni az előadásból./ / A denevér Rajna Ferenc igazgatói működésének utolsó bemutatója. Szilágyi Vilmos a Rajna távozása után megbizott művészeti igazgató még négy újdonságot hoz a színre - kevés sikerrel - addig, mig 1901. október elsején Leszkay András átveszi a Magyar Szinház irányítását. A szinház bérbe adásának gondolata már közvetlenül Beöthy László távozása után felmerül. Ez a megoldás, a saját kezelés rendszerének felszámolása, a kettős irányítás megszűnését is jelenti. Az egy összegben a szinház épületéért fizetett évi bér ellenében a szinház sorsa, jövedelmezősége ós jövedelme a bérlőé, illetve a Magyar Szinház esetében a szinházat bérbe vevő művészeti igazgatóé. A részvényesek számára ez biztonságosabb megoldás, az évi előre meghatározott, biztos összeg ellenében a vállalkozás veszteségessége kevésbé érinti a részvények tulajdonosait. Ezzel szemben annál jobban a szinház bérlőjét, aki a kockázatért cserébe nemcsak az intézmény művészeti veze-