Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
milyen kevés!" - foglalja össze Farkasházy Zsigmond a Magyar Hirlapban a kritika és valószinüleg a közönség meglepetését A közös hadsereg fegyvernemeinek egyenruhái egészen különös átalakuláson mennek keresztül, amig szinte főszereplőivé válnak az előadásnak. "A nők jelmeze úgy van megszabva, hogy a karok és a váll jó része födetlen, és a műértő szemnek nem minden/81/ napi látványt nyújt." - irja az Egyetértés/ 7 A Pesti Napló nem minden kajánságtól mentes kritikája ágy részletezi az egyenruhák megváltozását: "Mert bár a tényleges tisztektől nem igen látnók szivesen, ha gallérjukat a dekoltált keblükhöz erősítenék, az "Asszonyregement" tisztjeinél teljes elismeréssel fogadták a szenzációs újítást."/ ^ A színészek számára a legnehezebb feladat az előadás kissé valóben orfeuminak tűnő részleteinek kellő játék- és mozgásbeli finomsággal, eleganciával való ellensúlyozása. Ez elsősorban Éjszaky Emilia alakitójának, Margó Zelmának, - aki a /00 / szinház újonnan szerződtetett szubrett je - J ' és a regement többi tagjának a feladata. Ráthonyi Ákosnak Tettey Béla szerepében nem sok lehetősége van színészi képességeinek csillogtatására - megjelenésével - "hóditó szépségű tiszt"/ 8 ^/ _ mindenesetre el tudja hitetni, hogy egy színésznőkből katonákká vedlett társaság felvegye a harcot a darabban bámulatosan kegyetlennek, de katonailag roppant képzetlennek tűnő ellenséggel. Az asszonyregement tagjai közül két színésznőnek, Margó Zelmának és Rózsa Lilinek sikerül elfogadhatóvá tenni megjelenését. • /85/ Margó a sanzonett-figurát "sikkel és eleganciával" játssza, s tompítani igyekszik a szerep és az előadás pikantériáját. "Margó fess dragonyoshadnagy és dicsérendő dolog, hogy diszkré/fifi/ ten játssza meg a szerepét." Rózsa Lili pedig "diszkrét, előkelő és temperamentumos játékával... meghódította a néző/87 / tér összes civiljeit." A Pesti Napló főkritikusának megjegyzéséből úgy tűnik, ő hidalta át legjobban az előadásban rejlő kényes pontokat: "Megmutatta, hogy effajta szerepben is /88/ lehet valaki finom és Ízléses." Az előadás a közönség köreiben osztatlan elismerésnek örvend, bár a siker, az előadásszámokból ítélve nem bizonyul olyan tartósnak, mint a Szulamit vonzereje. E zze l szemben a kritika nem
