Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

kánszerü elemeket is. Kár a "Szulamit" egységes, poétikus hangulatát orfeumba illő részletekkel megzavarni."'75/ hogy a Szulamit táncbetétei mennyire hasonlítottak az "orfeumba ill részletek"-hez, pontosan megállapítani nem lehet. A jelenség, amelyet a kritikus rögzített, a Loie Puller fellépésének és Sztrogoff Mihály-beli megjelenéséhez kapcsolható. Mindkét esetben kivülről beemelt elemek azok, amelyeket a hatás és a látvány érdekében megpróbálnak beépiteni az előadásokba. A szerpentintánc még a Verne-átdolgozás dramaturgiai egységét is megbontja, a Szulamit táncbetétei csak a hangulati egység megtörését eredményezik - a kritika állásfoglalása szerint. Hiszen a Szulamit meglehetősen nagy közönségsikere valószinüleg nem csak a történet és a hangulat egzotikumából, a zenei anyag egy részének különlegességéből és az ezeket ügyesen összekötő konvencionálisabb muzsika szerencsés vegyülékéből fakadt, hanem a szinpadi látvány és az ezt hatásosan érvényesítő és alkalmazó táncbetétek beépítéséből is. Ezekhez az elemekhez szorosan kötődik a negyedik mozzanat, ami a Szulamít-előadás sikerét elősegíti - a kiállítás. Az első felvonás színpadképében "a nézővel szemben lévő szikla vadmacskához hasonlít és belülről világitható. A hasonlatosságnak azonban csak világításkor szabad feltűnni." A vadmacskához hasonlító kő a színpadon még nem. jelentene különösebb hatást, ám a hozzá tartozó utasítás a darabon végigvonuló központi motívum, a bosszú motívumának kiemelése. A kő alakja ugyanis először az eskü-jelenetnél válik láthatóvá. /I. felv. 5« jel./ "A Kisfaludy-szinházban a Szulamit előadás talán stílszerűbb, közvetlenebb, meghatóbb, - de itt a Magyar Szinházban az előadás gondosabb, rafináltabb látványosabb. Van itt minden: eleven teve, ügyes tánckar, csinos jelmezek, színdús dekoráció ...A mai bemutató közönsége igen rokonszenvesen fogadta az új, elegáns köntösbe öltöztetett "Szulamitot"- foglalja össze az előadásról alkotott vé/76/ leményét a Pesti Hirlap kritikusa. "A magyar közönségnek az a része, amely kulturális missziók teljesítését várja színházainktól, bizonyosan ráncba húzza hom lokát ...A. nagy városnak azonban azért van több színháza, mert van megfelelő közönsége, és ennek a közönségnek megvan a maga