Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

Szinházban. Bemutatása Beöthy színházigazgatói terveinek ós londoni tapasztalatainak első műsorpolitikai megnyilatkozása: a várostól távoleső óbudai szinház sikerdarabját megvásárolni és a darab átdolgozásával és az előadás látványossá tételével újjá varázsolni, a szinház nagy előadásszámot megérő sikerdarabjává tenni. A Szulamit előadásának rekonsruálása, rendezőpéldány nem lévén, a korabeli kritikákra alapozható. A mü színpadra állításában, igaz, hogy csak csirájában, de felbukkannak azok a mozzanatok, amelyek az operettelőadásokat a látványosság és a kiállítás gazdagságában megnyilvánuló törekvések hordozójává teszik. A, Szulamit még nem a pontosan tervezett és gondosan betanitott felvonulások operettje, de különlegesség, a látványosság lehetősége benne rejlik a műben. Avram Goldfadennek, a zsidó színjátszás megalapítójának történelmi operettje a századvég emberének és fővárosi közönségének az egzotikum varázsával szolgál. A.zzal, amely már az angol operettek, A mikádó

. a Gésák legfőbb fegyvere és hatásának titka volt. Egzotikum a témában és egzotikum a zenében az első átdolgozó Donath Ede, majd a Magyar Szinház karnagya, Fekete József a zenei alapanyag, néhány régi zsidó dal meghagyásával és a zene többi részének "európaiasitásával" éppen annyit hagynak meg a dallamvilág nyújtotta különlegességből, amennyi a nyugati zene hagyományain élesedett fülnek és ezen nevelkedett Ízlésnek elegendő a különlegesség értékeléséhez. A Szulamitnak azonban nemcsak témája, zenéje, de hangulata is hordoz némi egzotikus izt. A történeten végigvonuló bosszú-motivum, a macska és kút motívuma, amelynek áldozata lesz a Szulamitot elhagyó Absolon két gyermeke /az elsőt egy vadmacska fojtja meg, a második az Absolon kertjében lévő kútba fullad/, majd az operett végén a visszatérő Absolon láttán összerogyó Szulamit halála, távol esik mind a francia operett pikáns és szellemes világától, mind az angol, táncokkal élénkített burleszk humorától. A darabot igy melodramatikus, szentimentális hangulat lengi át, s igy elüt mindkét operettstilustól. Ezt, a zenei és hangulatbeli szokatlanságból fakadó vonzerőt kellett a Magyar Szinház előadásának a budapesti közönség elvárásainak megfelelővé,