Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
jú és stilusú operettek megjelenését késziti elő, /San-Toy . A görög rabszolga . New York szépe/ , A kritikák és a csekély előadásszámok alapján feltételezhető, hogy az első évad két középső müsorrétegének darabjai még az operettmüsor szinvonalat sem érhették el, A bemutatott énekes bohózatokat és prózai vígjátékokat /Bokor József A dupla feleség és Moser A. könyvtáros cimü müvei, A beoltott földesúr cimü német bohózat, valamint Feld Mátyás Északsarki utazók ja/ két francia bohózat, Gandillot A kikapós patikárius a illetve Feydeau és Desvallieres közös müve, az Eduard pöre kivételével a kritika - kritikán alulinak ítéli. Az értékelés ez esetben nemcsak a darabokra, hanem az előadásokra is vonatkozik. Az első évad műsorában a legellentmondásosabb mozzanatot a szinház modern drámai bemutatói jelentik, Gerhart Hauptmann Hannele és Max Halbe Ifjúság cimü müvei. A két Magyar Szinház-i bemutató a legmodernebb irodalmi és színművészeti irányhoz való kapcsolódását jelzi, és esetleg annak a törekvésnek a felvillanása, amely ezeknek az erzsébetvárosi közönség elé vezetését jelentené. A szinház azonban ezekkel a bemutatókkal két tüz közé kerül. A közönség értetlenül áll szemben a müvekkel, s azzal a ténnyel, hogy a Gésák és A kikapós patikárius világa után Hannele haldoklásával, Hartwig György és Annuska hirtelen fellobbanó szenvedélyével találkozik. A kritika pedig elmarasztalja az intézményt azért, mert gyenge művészi erőkkel beleártja magát színvonalasabb előadásokat felmutatni képes színházak műsorába, elsősorban a Nemzeti Színházéba, amely Hauptmann Grampton mester cimü darabját éppen ekkor viszi színre. A közönség elmarasztaló közönyének és értetlenségének /a Hannele 8, az Ifjúság 5 előadást ér meg/ komoly következményei lesznek. A Magyar Szinház, magánszínház lévén, nem sokáig kísérletezhet nyilvánvaló anyagi veszteséggel járó produkciókkal, különösen olyan helyzetben, amikor az erzsébetvárosi közönségre joggal számító operett- és esetleg bohózatmüsor sem hozza meg a kivánt anyagi és művészi sikereket. A modern drámai műsor évekre leszorul a szinház színpadáról. Relie igazgatásának bemutatói közül a színház további müso-
