Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

kiépülő külső kerületeit táplálja. 1880 és 1890 között a Lipótváros népességszámnövekedése rendkivül lelassul, a Belvárosé meg éppenséggel visszájára fordul; előbbi úgy látszik, túl drága a szegényebb, utóbbi pedig, régi elavult házaival, túl kényelmetlen a gazdagabb ember számára. A város növekedését a VI., VII., VIII. kerület szivja fel, bár arányaiban a X. kerület népesedése mindegyiküknél nagyobb szabású. Ám ezeknek a kerületeknek a fejlődésében is megfigyelhető bizonyos időbeli változás: 1890 és 1896 között már lassul a növekedés üteme a VI., VIII., és X. kerületben - mig az előző évtizedekhez képest a súlypont a Ferencváros-, de főleg az Erzsébetvárosra tevődik át; ezekben az években a VII. kerület népesség/6/ számának a gyarapodása évi 7 %•" Ezekben a kerületekben a betelepedés, különösen az évtized elejétől, amikor a Nagykörút kiépitése ezen a szakaszon kezd befejeződni, a körút vonalán kivül eső területekre tolódik el. A. Teréz-, Erzsébet-, és Józsefváros népességének arculatához a polgári középrétegek friss betelepülése is hozzátartozik. Azoknak a rétegeknek, amelyeknek a jövedelme biztositja számukra a még polgárinak, de inkább kispolgárinak mondható egzisztenciát, a számaránya ezekben a városrészekben, Budapest többi kerületéhez viszonyit va megnő. Vörös Károly a Budapest története cimü, a főváros történetét feldolgozó monográfia IV. kötetében^a polgárság és a kispolgárság egyes rétegeit a választójog alapjául szolgáló főbb tevékenységi ágak szerint különiti el, illetve vizsgálja /7 / ezek megoszlását a főváros egyes kerületei között. ' A vizsgált öt kerület között, az I., IV., V. mellett a VI., a Terézváros és a VII., az Erzsébetváros is szerepel. A közölt, 1881 re és 1899-re vonatkozó két adatsor tükrözi azt, hogy a VI. és VII. kerület népességszámának emelkedése párhuzamosan haladt a főváros társadalomszerkezetének átalakulásával, a középe és kispolgárság rétegeinek kiszélesedésével. A Teréz- és Erzsébet városban a választójogosultak száma 1881 és 1899 között 2.8, illetve 2.5-szeresére nőtt.. A,z egyes, jogalapot biztositó foglalkozási ágak művelőinek száma természetesen követi a népességszám növekedését, de nem egyforma arányban. A választójogosultak száma megnövekedésének ütemét jóval túllépi a hivatal-