Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
nyéket kielégítő, már létező intézményrendszer keretei között. Ennek a négy tényezőnek a figyelembe vétele tükröződik abban az elképzelésben, amely a Magyar Szinhaz létrehozásának gondolatát először felvetette. Rákosi Szidi, a ^emzeti Szinhaz művésznője, Rákosi Jenő huga, 1895. február 8-án nyújtja be a főváros tanácsához kérvényét. A terv nagyon koncepciózusnak tűnik. A Józsefvárosban, az Erzsébetváros felőli oldalon, olcsó helyárú polgári szinhaz létesitése, amely közönségében elsősorban a főváros müveit kereskedő- és iparosrétegre, valamint a hivatalnoki karra támaszkodnék, műsorában ezeknek a rétegeknek az igényeihez alkalmazkodva, a klasszikus dráma kivételével minden drámai műfajt müveive, leginkább azonban /3/ operettel és énekes vígjátékokkal töltené ki játékrendjét. J/ A korabeli Budapest társadalmi szerkezetével összevetve a Rákosi Szidi által kidolgozott szinházalapitási tervet, az első két tényező, a társadalmi szerkezet változásainak érzékelése és a struktúra elemeinek térbeli bemérése tűnik a legpontosabbnak. A korszak, az 1890-es évek Budapest fejlődésének legdinamikusabb évtizede. A demográfiai növekedés ekkor éri el a csúcspontját, 1890 és 1900 között 45%-kal nő a főváros lakóinak száma, 1890-ben 506.384, 1900-ban pedig már 717.681 személyt /4/ számolnak össze. A népesség számának növekedésével párhuzamosan átalakul és egyre inkább differenciálódik a főváros társadalma is. Budapest ebben az évtizedben válik valóban az ország gazdasági, közigazgatási és kulturális központjává. Az ipari fejlődés, a bankok, hitelintézetek számának megnövekedése és a fővárosba tömörülése, az ország és Budapest modern igazgatási szerveinek kiépülése következményeként létrejön Magyarország legpolgáribb társadalmi szerkezete, amely a nagypolgári elittől a közép- és kispolgárság különböző foglalkozású, életmódú, műveltségű és kulturális igényű csoportjain keresztül a munkásságig ivei. A, demográfiai fejlődés és a fővárosba tömörülő gazdasági-igazgatási intézményrendszer fejlődésével párhuzamosan a főváros kialakítja a központi funkcióinak megfelelő foglalkozási, illetve társadalmi szerkezetet.