Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Konrádyné Gálos Magda: Justh Zsigmond Albuma
darabot háromszor-négyszer próbáltak - többre nem volt idő. A próbák nyilvánosak voltak, tódultak is a közelben dolgozók vagy vasárnap az előadás előttire az erre a célra átalakított pajtában táncolók. Igy a színészek hozzászokhattak a nyilvánossághoz, és nem volt lámpalázuk. Az iró nagy súlyt vetett a felvonásközi szünetek kitöltésére is. Kulcsár, Madarász György, Bus János, Éliás Jóska, Sonkolyos Sándor "dalolt" - Tinódirészleteket, Báthory-korabeli és kurucnótákat vagy a vidék népdalait/ 92 ^ Az előadásokon diszlet alig volt; a legszükségesebb darabokat Justh és a gazdák otthonából hozták, az apró kellékeket pedig Orosházán szerezte be az iró. Csak a két Moliere-darabhoz hozatott Justh Pestről ruhákat, parókákat, a jelmezeket általá/93/ ban házilag állították elő. Justh jeleneteiben a szereplők saját ruhájukat viselték, a Jean Mariehoz és a Délibábh oz a falubeli "intelligencia" kölcsönözte a szükséges ruházatot. A színielőadások szakszerű bírálatai igen jók, bár számításba kell vennünk, hogy nagyrészt Justh meghívott vendégei irták őket. Szakmabeliekként azonban még az udvariasság megőrzésével is tehettek volna egy-egy kritikus megjegyzést. Tudunk viszont teljesen idegen szakértő nézőről is /Franz Helytmanek, Benedikt Groszmann/, akiket a kíváncsiság vonzott S zenttornyára, s az ő kritikájuk is dicsérő. A közönség zömét a lelkes parasztok tették ki. "Előadásaink eltartanak este fél kilnctől éjfélig, mert népem dehogy tudna egy darabbal betelni. Vannak aztán ilyenkor annyian, hogy nem férnek egymástól." Ezért játszottak néha több darabból egyegy jelenetet. Ismételten olvashatunk több mérföldről odagyalogoló, odasereglő parasztokról, csecsemőjükkel érkező asszonyokról, a hálás nézőkről, akik "majd megpukkadtak nevettükben", de "a legfinomabb árnyalatokat is megértették". Mi bizonyíthatja jobban az előadások minőségét, mint a nézők visszhangja? Hasznukról Henczély irt 1893 telén érdekes levelet Justhnak, hogy mennyit pallérozódtak, milyen választékosan beszélnek a parasztok, "a szinházban hallott szavakat, mondatokat idézik szorul szóra", és a szünetekben elhangzott régi dalokat éneklik az utcán, mig azokat, amelyeket ő tanított, "az iskolában
