Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

/Kotyihin/: Rajevszkij: Kotyihin: Zaj ongás Olha: Katyerina: Rajevszkij: Grunykin: több gabonát követelnek? Helyesen gondolom? Helyesen..• Miért éppen a parasztságtól, engedtessék meg a kérdés? Miért nem csökkentik a munkások és alkalmazottak fizetését? Miért kap a munkás uj házakat, klubokat, színházakat, a parasztnak pedig marad az ő szomorú kis nadrágszijparcellája? Az adóról elfeledkeztél! A parasztoknak adják az adót. Ha nem fizeted be időre - a magad kenyeréért a fejeddel fizetsz. Ettől nem fáj a fejük, csak kenyeret adj nekik. Elvtársak! Elvben társak... A boltokban volt eddig portéka, most hová lett? Iái folyik a városban? Bezártak a gyárak vagy kihaltak a munkások? Válaszra várok. Nevetés Rajevszkij : Olha: Gyedov: Katyerina: Gyedov: Grunykin: Az a helyzet... (félbeszakítja) Miért varrtak minden bőrből aktatáskát? Nincs csizmánk! (kiabálva) Polgártársak, ne zajongjanak! Sorba kérem a kérdéseket. Engedjetek szóhoz jutni. Elég a rábeszélő szép szavakból! Több kérdést nem engedek. Punktum. Akinek kedve van (az emelvényre mutat) - beszélhet, innen szólhat. Én a helyemről mondom, harsogó a hangom... Polgártársak, mi vörös kocsisorral mentünk a városba, beadtuk az adót. A hatalomnak örömmel adjuk oda az utolsó szemet is, de nincs