Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Grunykin : Silov: Hangzavar: A kérdések mindenkinek hasznára vannak, általában megvilágitják a helyzetet. Ne szorongasd a gyűlést, elnök. Halljuk a kérdést! Hadd kérdezzen már! Rajevszkij halkan mond valamit Gyedóvnak Gyedov: Kotyihin: Nevetgélés Rajevszkij: Kotyihin: Silov: Grunykin: Katyerina: Rajevszkij : Grunykin: Katyerina: Kotyihin: Halljuk a kérdéseket. (lehúzza a fejéről a sapkát, pap ird arabkáról olvas) A megbízott elvtárs áldozatról beszélt, Hogy kell ezt érteni? Eladásról van szó, vagy arról, hogy ingyen adományozzuk az életet, mintha templomépitésre áldoznánk? A gabona eladásáról beszéltem a különböző állami és szövetkezeti szervek felé. Mégis emiitette az áldozatot. Vagyis kiderül, ha az államnak adunk el szabott áron, akkor áldozatot hozunk. Ami annyit tesz, hogy ingyér adjuk. Na de hol vesszük? Egy rubel nyolc kopejka a gabona. Ha legalább volna miből áldozatot hoznunk! Mindannyian koldusbotra jutunk. Egymástól fogunk koldulni. Beszéltem áldozatokról, melyeket mindnyájunknak hoznunk kell az ország iparosításáért. Hiszen önök is tudják, hogy az iparositást magunknak csináljuk, miértünk van,mind annyiunkért. És hogy csináljuk azt az iparositást, jóllakottan vagy éhgyomorra? Éhes vagyok, asszonytársak, harmadnapja éhezem. Kiderül tehát, hogy az iparosításhoz nagy pén« zek kellenének? Ezért aztán a parasztságtól