Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Kvaszov: Grunykin : Kvaszov: Grunykin: Kvaszov : Grunykin: Kvaszov: Grunykin : Kvaszov: Mihail: Kvaszov: Kihail: Kvaszov: És azért fizettem én ennyit, Nyikanor Szemjonovics, mert ismerem a munkánkat. Már pirkadat előtt kint vagyok a mezőn. Munkám verejtékével öntözöm a földünket. És te i3. Hiszen ezért sós a mi földecskénk. Ezeknél meg, Moszkvában, sült kenyérrel etetik a fogatosok a lovakat. Hát tudják azok a mi életünk árát? Dehát mit tehetünk? Begyűjtik. Miért gyűjtenék? Ha nincs gabona, nem szedik el. Ki kell tartani, Nyikanor Szemjonovics. Egy ember az egész világért, a világ azért az egyért kell kiállj

on. De a legfontosabb, hogy ne osszanak meg bennünket. A mi családunk nem bomolhat fel. Ha csak egyet is közülünk bántalmazni hagyunk - mindnyájan elvesztünk. Mi legyen a gabonáddal? Hadd pihenjen, Nyikanor Szemjonovics, nem szőrit ki a hombárodból. Ha meg keresnék, mondd, hogy a tiéd. Tőled nem vehetik el. Tárolom én... Csak baj ne legyen belőle. Holnap eridj el a gyűlésre. És szólj a többieknek is. Ezek azt hiszik, a paraszt eszét elvitte az ördög. Tévednek. No, isten veled, Ivan Ger

aszimovi

es. Isten áldjon, kedves vendég. Ne kerüld el a házunk táját. (Kikiséri, visszajön) Miska, el kell mennünk a végsőkig. Pel fognak jelenteni bennünket. Ugy hatvan embert összeszednek közülünk, és az egész falu adagját rajtunk hajtják be. Sokat-e? Hétezer pudot. Ejha! Sorra kell járni az embereket. Ez az éjszaka nem alvásra való. Egy nagy rejtvényt kell