Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
Az Idegen szavak és kifejezéaelc szótárában a "klasszikus" szó magyar értelmezésénél többek közt a következőket olvashatjuk: "remek, örökbecsű, tökéletes, utolérhetetlen, páratlant értékes és emelkedett tartalmat tökéletes formában kifejező; jellegzetes, tipikus fía elfogadjuk ezt a fogalom magyarázatot, tanulmányunk cimét máris kérdésekkel, kétkedésekkel támadhatják. Hiszen a szovjet irodalom, művészet - igy a dráma is - fiatalabb a szovjet államnál, a szocialista forradalomnál. Valami furcsa beidegződés következtében hajlamosak vagyunk azt hinni,hogy irodalmi, művészeti alkotások "klasszikus" voltát csak évszázadok távlatából lehet tévedhetetlenül megítélni. A szocialista művészet, a szocialista irodalom már megszületése rendhagyó körülményeivel rácáfolt e hiedelemre. A szocialista forradalom minden őt megelőző forradalmak beteljesülése, s egyben egy fejlődési láncolat kiindulópontja volt. A szocialista művészet, a szocialista irodalom egyrészt a legnemesebb irodalmi tradíciók "tárháza", másrészt a szocialista forradalom gondolatvilágának művészi kifejezési formája, amely mindig hűen tükrözi a szocialista társadalom fejlettségi fokát, mint a szocialista művészet, a szocialista irodalom tartalmát. A dráma műfajában már a szocialista irodalom első, ma inkább ugy mondanánk, kisérletező szárnypróbálgatásai "klaszszikusra" sikerültek. Adott esetben "klasszikus ságuk" nemcsak és kizárólag tökéletességet jelent, hanem a tökéletlenségnek azt a fajtáját, mely egy éppen születő, formát és stilust kereső irodalom, irodalmi műfaj sajátja. Paradox módon fogalmazhatjuk ugy is, hogy az első szovjet drámák "utolérhetetlenek", "jellegzetesek" és "tipikusak" - vagyis "klasszikusak" - még tökéletlen voltukban is, mert nemcsak egy uj művészi alkotó módszer születése követhető bennük nyomon, egy adott műfaj keretein belül, hanem tipus~ hibáik, jellegzetes tökéletlenségeik előre jelzik a műfaj és az alkotói módszer együttes továbbfejlődésének zsákutcáit. Szándékosan nem használjuk a sablon kifejezést, hiszen nem lehet közhely-szerű egy helyzet, egy emberi magatartás
