Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Kirsonról és a Kenyérről
A forradáom utáni orosz irodalmi élet sokrétegű, irányzatokba és szervezetekbe tömörülő világában Kirson a számára legmarkánsabb at, a RAPPot választja. És mert elméleti következtetéseiben, irodalmi müvek és művészeti alkotások elemzésében pontosan érvelő, logikus gondolatmenettel hallgatóságát megnyerő előadó és szónok, csakhamar a szervezet egyik vezéregyéniségévé válik. Pontos szerepet játszik a RAPP irodalmi folyóiratainak, a Mol od aj a Gvargy iján ak és a Ha lityeraturnom posztun ak (Ifjú Gárda és Az irodalom posztján) a szerkesztésében, az utóbbinak Averbah, Jermilov, Libegyinszkij, Panfjorov, Fagyé je V és mások mellett szerkesztőbizottsági tagja is. Szinpadi müvei a húszas évek második felében jelentkezik először, és mert mind a hang, melyen ir, mind a téma, amelyről ir, uj, a színházi siker első perctől mellé szegődik. A Kenyér 1930-ban született, egy több hónapos országjárás tapasztalataiból, élmény any agából. 1931« január 5-én Ilja Jakovlevics Szudakov rendezésében mutatta be a Moszkvai Művész Szinház. A darab hosszú évekig volt repertoáron, összesen 227-szer játszották. A színház és a fiatal drámaíró kapcsolatáról több helyütt részletesen ir Pavel Alekszandrovica Markov, aki ezekben az években a Művész Szinház vezető dramaturgja volt, s igy módjában állt munka közben közelebbről megismerkedni Kirsónnal. A Művész Színház és Kirson kapcsolata azért különleges, mert mig a húszas évek második felében Kirson müveit más színházakban játszották, az iró különböző fórumokon, a RAPP és a maga nevében éles kirohanásokat intéz a Művész Szinház elavult repertoárja, munkamódszerei, és az uj, szocialista társadalom problematikájának bemutatására alkalmatlan játékstílusa ellen. Különösen a szemében apolitikus, a néptömegektől elzártnak tetsző rendezői és színészi megközelítések ellen hadakozik a RAPP szinte legagresszívabb szószólójaként. A Szakszervezetek Színházában (Tyeatr MGSZPSZ - a mai Mosszovjet Szinház) játsszák a Búgnak a sinek (ilelszi gugyat) cimü, ma ugy fogalmaznánk: "termelési drámáját", amikor a Művész Szinház egyik vezetője, Vlagyimir Ivanovics Hyemirovics-Bancsenko megismerkedik Kirs ónnal, és mert szimpatikus-