Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

nak, s valószínűleg lesznek is viták az amatőr és professzionalista szinházak Összehasonlításáról, egy azonban bizonyos: ha hivatásos színházi együttes hoz létre önmagán belül stúdiómunkára alkalmas kollektivát, megteremti, megteremtheti a professzionalizmusnak azt a szintjét, melyet a műkedvelő együttes - stúdiómunka ide, kollektíva oda - nem, vagy csak nagyon ritka, kivételes esetekben tud elérni* Vagyis: a műkedvelő lelkesedése és odaadása a jól felépített műhelymunkában "visszacsempészhető" a hivatásos színházművészetbe, megújíthatja azt. Néhány szóban meg kell említenünk, hogy a klasszikus szovjet dráma a harmincas években, különösen 1935 és 1941 között, igen intenziv politikai nyomásnak volt kitéve* A legtehetségesebb szerzők s a legsikerültebb müvek tudtak csak ennek ellenállni* Igaz, a sematizmus első áldozatai is közülük kerültek ki, ami annyit jelent, hogy követendő példaként való folytonos emlegetésük szentté avatta az élő irókat és halott klasszikusok piedesztáljára emelte műveiket, vagyis kanonizálta bennük a jót s a rosszat egyaránt* Szolgaian másolni pedig csak sablonokat lehet, igy születtek azután tucatszámra a Svángyák, Berszenyevek, God unok és Ljubák, az epizódok egy kaptafára gyártott papirmasé-figuráiról nem is szólva. A konfliktusmentes dráma és szinház párt titkárban, kulákban és szegény parasztban éppúgy megteremtette a maga szobor-példaképeit, ahogy a mindennapok egyre feszültebb légkörében szoborrá merevedtek a forradalom eszméjének harcban elesett zászlóvivői és közkatonái. A rossz szinház, megtanitva a nézőt a világ skatulyákba gyömöszöl és ér e, a sémákban való gondolkodásra, önkezével rombolta le azt, amit felépített. A Hagy Honvédő Háború kitörése, sajnos, csak feltartóztatta, lassította ezt a folyamatot, de megállitani nem tudta. Pedig a háború érzelmek és hitek purgatóriuma is lehetett volna - legalább a művészetben -, ha a győzelem után az élet nem kényszerül vissza a régi sablonokba*