Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
gondjai, problémái érdeklik, a történelem művészi transzponálása háttérbe szorul. A munkás hétköznapok drámaiságát, költészetét, líráját és humorát a munkásfiatalok színháza fedezi fel, ott viszik először szinpadra, okulásul saját maguknak. Ezekben a kollektívákban vetődnek fel először művészi szinten azok az égető társadalmi problémák, melyeknek megoldása éppen a kor ifjúságára vár: a forradalom és polgárháború után a békés életben helyét nem lelő hivatásos forradalmár drámája, a mindennapi élet szintereinek - családi élet, munka, kis és nagy kollektívák - ütközései, a magasabb rendű műnk am or áll al össze nem hangolt, régi beidegződésekből és a megalkuvásra kényszeritettség állapotának megszokásaiból összeállt életvitel gondjai, a forradalom előtti értelmiség beilleszkedésének folyamata, és még folytathatnánk a sort. A munkásfiatalok szinházi mozgalmaiban erősödik fel és válik fokozatosan az orosz-szovjet hivatásos színjátszás egészére jellemzővé a "rendezői szinház" fogalma, melynek alapjait valójában a Művész Szinház megalapításakor Sztanyiszlavszkij és Ny emir ovics-Danes enko vetik meg, s amely fogalomnak sokáig ők az egyedüli megtestesitői. Az első követők a tanítványokból lettek - Mejerhold, Vahtangov -, majd a tanítványok tanítványai következtek - Ohlopkov, Zavadszkij, Ruben Szimonov. És kialakul még valami, aminek folytatását szintén a professzionalista szinházi világban fedezhetjük f,el még. napjainkban is, vagy napjainkban igazán. Ez a színházak nézőköre, nézőr«?étege, a törzsközönség. Az élő szovjet színházművészet példáit kiragadva gondolunk itt elsősorban az olyasféle megkülönböztetésre, hogy Tovsztonogov szinháza,Efrosz szinháza, a Tagankára járók, vagy egyszerűen a színházak fogalom-szerű emlegetése: a Művész Szinház, a Szovremennyik, a panyevezsiszi szinházu stb. § de említhetjük a húszas-harmincas evekből Vahtangov stúdióját, mely a rendező korai halála után önálló színházzá nőtte ki magát, Mejerhold színházát, mely - milyen szokatlan ez mai fülünknek - életéhen a rendező nevét viselte, vagv a Kamara Színházat, mely Tairov nevével nőtt össze.