Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
ról•(..*) A darabot bőröndbe téve Moszkvába utaztam, és ott az októberi forradalom évfordulójának napján fölolvastam* A moszkvai munkás- és vöröskatona-küldöttek tanácsának népművelési osztályán Kamenyeva ragyogónak találta, mert valóban, akkor nem volt forradalmi vagy a forradalmat akár csak emlitő más darab* Eldöntötték, hogy Moszkvában előadják, de felszólalt "a kommunista szempont védelmében" Komisszarzsevszkij azzal, hogy nem jó a darab, a proletariátus nem fogja megérteni Sztanyiszlavszkij ugyanerről igy gondolkodik: "Van egy olyan vélemény, hogy a parasztnak okvetlenül az ő életéről szóló és az ő világszemléletéhez alkalmazott darabokat kell játszani, a munkásnak az ő hétköznapjairól és környezetéből vett színmüveket. Ez helytelen. A paraszt a saját hétköznapjairól szóló darab láttán rendszerint kijelenti, hogy ezt az életet odahaza is megunta, hogy eleget látta, és számára öszszehasonl it hatatlanul érdekesebb azt nézni, miként élnek mások, egy szebb életet látni."*^ Mejerhold is felsorakoztatta ellenérveit a munkás- és parasztembert állitólag jól ismerő kritikus-gárd aval szemben: "Ha a konstruktivizmus kerül szóba, mindjárt kijelentik: ez az absztrakció idegen a munkásoktól, nem lehet az embert mindenféle sematikus formulákkal ábrázolni stb., stb., stb. Azzal vádolnak bennünket, hogy az embereket sémává, marionettfigurákká változtatjuk. Mindezt a munkások soha nem lesznek hajlandók elfogadni - jelentik ki. A faluszinház munkájából veszem a példát, amelyet nálunk nem sokra tartanak. Tanítványaim egy csoportja Szibériába ment falujárásra a Vörös vetés cimü darabbal, amely a Művész Szinház pszichologizáló formanyelvén Íródott. Elutazásuk előtt megnéztem az előadást, és arra a véleményre jutottam, hogy a darabon javítani már nem lehet, ugy rossz, ahogy van. Legjobb lenne megsemmisíteni. Aztán, amikor a parasztok meglátták önmagukat igy, fényképszerűén ábrázolva a színpadon, kollégáim is észrevették ennek az ábrázolási módnak a hazug voltát. Igy egyébként elveszett az agitatív tartalom is. A
