Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
csökkenti, végül teljesen elhagyja a jelentős cselekményszálakat tovább nem fűző, nem motiváló mozaikokat. Ez a sajátos "gazdaságosság" azt eredményezi, hogy a lényeges kérdésfeltevések és válaszok az epizódok közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat segítségével dramaturgiailag körbejárhatók, megalapozottak. Ilyen például az Arisztokraták szerkezete. Mindezt azért érezzük szükségesnek előre bocsájtani, mert A puskás ember - a Lenin-trilógia második darabjával, A Kreml toronyórájáv al (Kremljovszkije kuranti) együtt - a shakespeare-i architektonika újszerű megjelenésének legpregnánsabb bizonyítéka Pogogyin életmüvében. Ivan Sadrin közkatona és a forradalom katonája, Lenin, 'Véletlenül botlanak egymásba" a Szmolnij folyosóján, ám ennek a véletlen találkozásnak mindkettőjük esetében törvényszerű összetevői vannak. Minden jelenet, mely megelőzi ezt a találkozást, egyben előre jelzi és motiválja is azt. Sadrin sokoldalúan, humorral és bumfordi bájjal megteremtett figurája lényegében a lenini gondolatok, a forradalom eszméjének szócsöve olyan társadalmi rétegek felé, melyeknek aktivizálása, kimozditása a több évszázados állóhelyzetből -egyszerre cél és eszköz a szocialista forradalom győzelmének kivívásában. A puskás emberb en figyelhetjük meg leginkább a történelem tényeinek - Lavrenyovmak a Leszámolásb an használt módszeréhez hasonlítható - tárgyszerű kezelését. Sadrin fejlődését néha Ljubov Jarovajáéval vetik össze, de szerintünk sokkal inkább Pikalov utjának kiteljesedését fedezhetjük fel benne. Ivan Sadrin a szovjet színműirodalom valamennyi közkatonájával, legyen az matróz, paraszt vagy "kezdő forradalmár", szoros rokonságban áll, Svángyával éppúgy, mint Alekszejjel, vagy a Viharos alkonyat (Beszpokojnaja sztaroszty) matróz-hősével. Irodalmi színrelépése és tovább élése kellőképpen megalapozott volt. A csehovi dramaturgia kereteit uj tartalommal megtöltő Afinogenov Kiaunokám (Masenyka) cimü müve az iró utolsó, s egyben legérettebb szinpadi alkotása. "Szerencsés csüLagzat alatt született az én Masenykám. Amikor összeszoktál már egy darab alakjaival, nehéz megválni tőlük, azoktól az emberektől,
