Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Mihail Bulgakov: Zojka lakása /fordította: Király Zsuzsa/

Ametyisztov: Tiszteletem, maestro! Oboljanyikov: Bocsásson meg, már régen meg akartam kérni, hogy szólitson az apai- és keresztnevemen. Ametyisztov: Most miért sértődött meg? Micsoda furcsa alak maga! A mi körünkbe tartozó emberek között..• ha ugyan mi roszszat talál abba, hogy "maestro"? Oboljanyikov: Csak annyit, hogy ez a szokatlan szó éppúgy sérti a fülemet, mint az "elvtárs" szó. Ametyisztov: Pardon, párdon, micsoda különbség! Ha már a különbségnél tartunk, nincs véletlenül egy cigarettája? Oboljanyikov: Parancsoljon! Metyisztov: Merci beaucoup. (Végignéz a lakáson. ) Voilá! Maga a paradicsom. Ugyan grófom, legyen már kicsit vidámabb! Mit van ugy lelombozva? Oboljanyikov: Mi az, hogy lelombozva? Ametyisztov: Aztán még legyen vidám maga mellett az ember! Mit szól a lakáshoz? Oboljanyikov: Hagy on kellemes. Egy kicsit a korábbi lakásomra emlékeztet. Ametyisztov: Szép lakása volt? Oboljanyikov: Hagyon szép, dehát elvették tőlem. Ametyisztov: Tényleg? Oboljanyikov: B

e

állitott pár vörös szakállú fickó, és kidobtak. Ametyisztov: Ki gondolta volna!... Mesélje ól, hogy történt! Ó micsoda szomorú történet! Zoja (belép): Jó napot,Pavlik drágám! Jöjjön be hozzám! (Oboljanyikowal együtt elmegy.) A megbeszélt csengetés: három hosszú, két rövid. Ametyisztov: Itt van! Ó, az ördögbe! Mányuska kifut. Egy kis idő múlva belép Kerubim. Ametyisztov: Hol csavarogtál? Kerubim: Egy kicsikét szoknyákat vasaltam. Ametyisztov: Ugyan, eridj a pokolba azokkal a szoknyákkal! Kokaint hoztál? Kerubim: Igen. Ametyisztov: Akkor nyomás! Nézz csak a szemembe, te cimertea!