Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

/Olha/: Silov: Grunykin: Silov: Romanov Mihajlov: Kvaszov: Mihajlov: nem helyes. Hallatnunk kell a szavunkat nekünk is. Harminc pudot vállalok, azt mindjárt szekérre is rakom, és mindenkit magammal hivők! Igazad van, Vászja! Polgártársak, én megmondtam neki. Hát mi ez, Ivan Geraszimovics, mondom... Ötven pudot viszek. Emberek! Polgártársak! Nálam is van kenyér!.., Kvaszov, Ivan Geraszimovics rakodott le nálam. "Mondd azt, hogy a tied - azt mondja". Hát ha az enyém, akkor én beszolgáltatom, fel vele a vörös kocsisorra!... Száz pudot viszek! Azonnal induljunk, hogy reggelre a városban lehessünk. A városba! Irány a város! Ej, micsoda élet! Ércesengésü a szavunk!... Mihajlov, mi legyen a kulákokkal? Vezesd el őket! Korai az örömöd ! Egyre megy - vagy te, vagy én, de csak egyikünk élhet. Péltelek benneteket. Elszámítottad magad, Ivan Geraszimovics. Mihajlowal akartál végezni, de elszámítottad magad. Azt hitted, egy Mihajlov van, de nézd, mennyien vagyunk mi, Mihajlovok! (Körbemutat a szÍnpadon) Ezek itt mind Mihajlovok! (A fényben uszó nézőtérre mutat) Nézd, mennyi Mihajlov! Bennünket nem pusztitasz el! Függöny