Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Loktyev: Mihajlov: Loktyev: Mihajlov: Zotova: Mihajlov: Rajevszkij

: Mihajlov: Rajevszkij : Mihajlov: Zotova: Mihajlov: Zotova: Mihajlov: Zotova: Mihajlov: En is ezt mondtam. Te is mondtad... Nem mondani kellett volna, hanem csinálni! Dehát Rajevszkij elvtárs is... Rajevszkij! R

a

jevszkij! Te meg a párttitkár vagy. Ha valamit helytelennek tartasz - tudj meggyőzni a magad igazáról. Ha nem voltál rá képes - telefonálj a kerületbe. Követelj, erőszakoskodj... Ég még te jöttél Tulából ! Anyámasszony katonája! Hát persze, gyáva! Most, ami kor az egész falu szeme láttára a kulák ok eltángáltak minket, elkéstünk már az előkészítéssel. Azonnal változtatni kell a helyzeten. Nem egyetlen kulákkal lesz dolgod, hanem egy egységes faluval. Egységes falu, Pável, nincsen. A falu - földrajzi és költői fogalom. Hyen társadalmi fogalom, hogy falu - nincs. Igy szól az elmélet. De amikor a kenyérről folyik a szó, a szennyes ködmönök egész áradata indul meg ellenünk. Becsapós áradat, Pável. Különböző erecskék, különféle vizek, örvények... Érteni kell, hogyan lavirozz a csónakkal. Én meg azt mondom - kulákfalu a miénk. Ezt nem te mondod, neked csak ugy tűnik, hogy te mondod. Bámulatra méltó, Marja Bmitrijevna! Hát ki mondj a? A kulák mondja ezt. Enkezemmel fojtom meg a kulákokat, és akkor én szajkózok kulák-szavakat? ! Előfordul az ilyesmi... Dologra elvtársak! Romanov, egy kicsit futkároznod kell majd. Gyedov, jegyzékeket kérek. De ellenőrzött