Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

/Romanov/ : Raj evszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov: Rajevszkij: Olga: Rajevszkij: Olga: Rajevszkij : Olga: Rajevszkij : Olga: Rajevszkij : Olga: Rajevszkij : a kormánykereket* A vitorla zug, az árboc hajladozik, a hullám hol fölvet, hol leejt, de én egyre csak előre tartok. Köröskörül az ár, nyomorúságos gúny hók lebegnek a vizén, a tetőkön férfiak ülnek. "Láncolj magadhoz, Kolka!" "Kolka, vigyél magaddal!" Én pedig magamhoz láncolom mindet, az egész falut viszem, és ugy nevetek, mintha simék... De hiszen tényleg sirsz! Mi van veled? Vagy a boldogságtól, vagy a butaságtól... Te pedig gabonát gyűjtesz, mi? Muszáj gyűjteni, persze. De nem vagyok biztos benne, hogy sikerül összeszedni hétezer pu** dot••• Hogy nem sikerül? Itt tizenkettőt is könnyen begyüjthetsz, ha kell. Végig kell járni az udvarokat. Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez... (Az ajtón kopognak) Máris. Nyitok... (Ajtót nyit és beengedi Olgát) Olenyka, merre jártál? Már ugy nyugtalankodtam! Tudj'isten, mennyit vagy képes aludni... Sétáltam a faluban és tovább, kifelé, a mezőn. Dehát miért nem keltették fel? Együtt mehettünk volna. Valahogy nem akaródzott. Rossz kedved van? Fájdalommal néztem csúfos bukásunkat tegnap. Mármint az enyémet - nem ezt akartad mondani? Azt mondtam - a miénket. A bukástól még messze vagyunk. Mondtam neked - csupán az ösztönök törtek elő. Azt hittem, azonnal'

j

urrá leszel rajtuk. A feje tetejére állt minden, tomboltak tegnap ezek az ösztönök. Igaz, a szónoki emelvényen ugy éreztem .magam, mint hajóskapitány viharban a parancsnoki hid on. A hullámok emel*