Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Az előadásnak ezeket az elemeit nem nagyon láthatták a teremben, ezért a drámaíró különös gondot fordított arra, hogy a dialógus segítségével felidézze ezeket. Ilyen elem a sirás: ezt talán túlságosan is sokszor könnyű iróniával illették az utódok, pedig a tragédia esztétikájának fontos eleme. Már emiitettük Roubine tanulmányát a "könnyfakasztás"-ról; Metastasio drámamüvészetét az európaszerte megfigyelhető jelenség fejlődésének kiemelkedő jelentésű mozzanatának tekinthetjük. Az, hogy a költő törekedett a n

könny-sikerre" vagy, hogy számított a nézők könnyes helyeslésére, kiderül episztoláriumából, de különösen két leveléből, amiket Romaninához irt: az egyik a Demetrio első bécsi bemutatójáról számol be, a másikban a szinrevitelhez találunk utasításokat, amiket Metastasio Bécsben meg is valósított s igy még a "medvéket is megrikatta".

/28/ Lehetetlen itt a sirás jelenségének összefoglalását adni, mert a könnyek témája jelen van minden drámájában; ezért csak néhány olyan helyet idézünk, ahol a könnyek hatásáról mint utasitásról olvashatunk, amelyek a különleges és funkcionális helyzetekben, de a dráma menetében is pátoszt váltanak ki; Metastasio költészetében és színházesztétikájában hűen ragaszkodik ehhez. Semiramide mondja egyik áriájában: "Ah non è vano il pianto L

9

altrui rigore a frangere! Felice chi sa piangere In faccia al caro ben! Tutte nel sen le belle Tutte han pietoso il core; E presto sento amore Chi ha la pietà nel sen." "Óh, nem hiábavaló a sirás, hogy megtörjük mások szigorát! Boldog, aki tud sirni a kedves jó előtt! Minden szépek keblében könyörületes a szív;