Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Nyerges László: Kazinczy drámafordításai Metastasiótól

majd Szegeden játszotta. A drámafordítást Pesten a második állandó, magyar színtársulat mutatta be, 1813. február 12-én, Nagy Jánossal a címszerepben. Amint a szinlapról megállapítható, az előadás szünetében az Eszterházy Verbunk Banda szolgáltatott kellemetes muzsikát. 1819• március 24 -ón Themistokles vagy a ha zaszeretetnek hatalma cimen, köztük Murányi Zsigmond Xerxes szerepében, Nagy János Themistokles szerepében és a kor ünnepelt színésznője, Déryné Aspasia szerepében. A drámát Kazinczy fordításában utoljára ugyancsak Kassán, 1835» január 31-én, Themistokles. a számkivetett fővezér cimen, Pergő /16/ Gelesztinnel a főszerepben játszotta a társulat. Metastasio Temistocle drámája 1841« november 16-án, a Kolozsvári Nemzeti Szinház színpadán volt utoljára látható, amikor a darabot a nézőtér teljes kivilágításával, báró Jósika János tiszteletére nem Kazinczy, hanem a színlap tájékoztatása szerint egy hazafi fordításában játszották. Ez a hazafi nem lehetett más, mint Jósika János, akinek fordításában a Temistoclet. 1804-ben, Marosvásárhelyen már játszották. Az előadásnak igazi fényt két pesti kitűnőség, Laborfalvy Róza és Páncsy Lajos vendégfellépése adott. Ez az esemény egyben azt is jelentette, hogy véget ért Metastasio drámáinak magyarországi, szinpadi története. Kazinczy Metastasio-drámaforditásait a tudati-erkölcsi nevelés jellemző darabjainak tekinthetjük, melyekben a didaktikus-propagandisztikus hang világosan érzékelhető. A századfordulón tevékenykedő Kazinczy a La clemenza di Tito és a Temistocle fordításával meghaladta Metastasio mérsékelt érzelmességét, és az olasz szerző lirai, elégikus hősiességét a romantika felé mutató, cselekvő hősiességgel váltotta fel, ami ösztönzően hatott az eredeti, magyar drámamüvészet kibontakozására. JEGYZETEK 1

# Kazinzcy Perenc, A jánlás az Ozmondok fordításához, in Endrődy János Magyar Játékszín III. Pest, 1793» 49*