Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

A fordító felülemelkedik korának kritikus cenzúráján /I. fel vonás 5« jelenet/: Metastasio: Piu tenero, più oaro Nome che quel di padre Per me non v*è.

•• /Gyengédebb és kedvesebb név számomra nincs, mint atyátoknak hivatni,../ Gyulafehérvári névtelen: ...kedvesebb nevet soha nem tartok ugyan mint az Haza-Attyátok nevét, mert ritka madár az a mostoni világban a ki maga fészkét fentartsa munkájával annak jovára, szerentséjére nézzen igyekezetével, sokan pedig midőn hazájoknak szolgálni látzanak, szinte akkor rontyák, bontyák falait, hajdani tőrvényein sovént vágnak, szép régi szabadságait hasogattyák. mert gyakran hangsúlyozza a morális tónust: /II. felvonás 10. jelenet/ Metastasio: II perder, principessa, E la vita e l'impero Aff liggermi non puo. Già miel non sono Che per usarne a benefizio altrui. So che tut

to è di tutti; e che ne pure Di nascer merito chi d'esser nato Crede solo per sé. /Hercegnő, nem keserít el engem az életem és abirodalmam elvesztése. Nem az enyémek, mások javára való szolgálatra vannak.