Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Illei: Be szerentsés vagyok! alig találom helyemet örömömben! A II

# felvonás 3» Jelenetében igy szól Annio: Metastasio: ...Ah mio tesoro, Quanto deggio al tuo amor! /Ah, kincsem, mennyivel tartozom szerelmedért!/ Cod, Bartakovics: Ah Servilia quantum fidei debeo tuae! /Ah, Servilia, mennyivel tartozom hűségednek!/ Gyulafehérvári névtelen: 0 Servilia! mennyivel tartozom hozzám fentartott hűségedért? Illei: 0 Servilia! mennyivel tartozom fentartott hűségedért? Mint láthatjuk, először mindig a latin átültetés tér el az eredetitől, aztán a névtelen forditás, ami ezekhez az eltérésekhez még jelentős bővítéseket társit, amit szinte mindig az elbeszélő és realisztikusabb tónus igénye diktál; végül, Illei változata középutat mutat a két előző megoldás között. Azt, hogy ez a megállapítás nem lehatárolt értelmű és hogy az adatoknak nemcsak egy jelentéktelen vagy véletlen sorára korlátozódik, bizonyltja, hogy kiterjed a mü egészére és minden stilisztikai és nyelvi sajátosságára. Igy, a szerkezeti eltérések, amelyek mindhárom fordításban megtalálhatók - többnyire hiányzik az áriák fordítása vagy csak kivonatolt és szellemtelen, olykor a párbeszédek időrendi felcserélésével, máskor egy-egy szereplő elhagyásával, esetleg új alak bevezetésével megváltoztatják az eredeti beszéd folyamát -