Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

4r. fol. 424.". Tehát, Nagy a Pol. Hung. 2789. egész gyűjteményét ebbe a könyvtárba helyezi. Alszeghy^"^ - közvetetten ugyan, de - megerősíti ezt az azonosságot: összeveti Illei és a névtelen gyulafehérvári fordítást, s az utóbbi egy olyan szakaszát emeli ki, amit én is azonosnak találtam a Pol. Hung. 2789. megfelelő szakaszával. Alszeghy, egyébként, felveti a két változat esetleges összefüggésének problémáját: Czapáry László idézett müvére hivatkozva felteszi a kérdést, hogy különbözik-e vagy sem Illei fordítása attól a változattól, amely a Batthyány Könyvtár kéziratcsoportjában található. Alszeghy válasza a következő: "Ha meggondoljuk, hogy Illei Salamon-ja egy másolatban bele került e kézirat-csomóba, nem tartanok lehetetlennek, hogy Illei Titus-fordítása is helyet foglal benne; az is kétségtelen, hogy az áriák fordítása mind a kettőben hiányzik, és hogy a kihagyások nagyobb részt megegyeznek: ámde a beszövések közt már határozott különbséget látunk, és az egész dráma egész elolvasása azt a meggyőződést kelti bennem, hogy a kézirati forditás nem liléié." Ebben nem lehet nem egyetérteni Alszeghyvel, mert valójában nem ugyanarról a forditásról van szó. Meg kell állapitanunk, viszont, hogy a két szöveg alapos összehasonlító elemzése során fény derül különbözőségükre, de ugyanakkor igen gazdag kölcsönha/12/ tásukra és összefüggéseikre is. Perenczy Zoltán' ' lehetségesnek tartja, hogy a gyulafehérvári kézirat egy korábbi latin forditás felhasználásával készült, mert mind a magyar mind a latin szövegből hiányoznak az áriák; Alszeghy Perenczy eme tanulmányára támaszkodva és mert Illei fordításában sem szerepelnek áriák, felteszi a kérdést, hogy Illei vajon az eredeti olaszból forditott-e vagy "csak latin átdolgozás szolgált fordítása alapjául". Alszeghy bizton közelitett a kérdés megoldásához, amikor felfigyelt arra, hogy "Már a gyulafehérvári kézirat és az Illei-féle forditás szövegében levő egyezések arra a meggyőződésrevezethetnének bennünket, hogy a forditások alapszövege egy volt; minthogy pedig e forditások az olasz eredetitől eltérést mutatnak, arra avéleményre jutunk, hogy fordítóink már fordított szöve-