Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

A magyarban: "Mindenkor szabad aki nem fél halálától. Bátortalanságát az bizonyittya, aki vadollya mások erőszakát. Feltettem, jádzanom kel veszteséggel is; fel nem bontom hitemet, mig meg esküdtem kész akartva és mivel hitemet lekötöttem, fogadásomat be-tellyesitettem, egy pontnyira sem akarok kötésemtől eltávozni: hitetlen nevet magamhoz nem sújtok. Mert az hit adásban nem, amit mondott, hanem amit Ítélt az Uri Ember, ahoz szabja magát•" Bonyolult ós nyakatekert körmondatot találunk itt különböző szentenciákkal; kiváló példája a fent emiitett magyarázó irányzatnak. De több van ebben: ha összevetjük ezt a jelenetet az olasz szöveg két előző szakaszával, kiderül, hogy Lestyán képes hűen is tolmácsolni az olasz szöveget, de kiderül azonnal "gazdagító" szándéka is. Talán az oktatási szempontból fontos motívumon való elidőzes igénye is ösztönözte, hogy az erényes aktus, a nemeslelküség tulajdonságának újbóli megerősítésére akaratlanul is önkényes körmondatot formáljon Másik motívum, amit hangsúlyoz a fordítás, a hazaszeretet. Erre is kiválóan alkalmas Metastasio szövege: alkalmat ad nem jelentéktelen megnyújtásokra és önkényes közbeszúrásokra. Bizonyításul a III« felvonás 4« jelenetének arra a részére hivatkozunk, ahol Regolo Róma dicsőségét magasztalja, A fordítás itt viszonylag hü, de nem annyira, hogy ne találhatnánk egy , az eredetiben nem szereplő közmondást: ",,,itten nevekedett az a köz de fontos mondás: aki hazája szerelméért életét vérét örömmel nem ontya oktalan barommal vagyon annak bérelve a szive." A magyar általában hazaszeretetnek forditja a dicsőség, az erény és a rómaiak szelleméről szóló motívumokat, A fent 1m