Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
ben a magyar forditót és önkényesen mit látott bele, /7 / Gálos R. útmutatásai alapján, Lestyán Mózes jezsuita szerzetes munkájában követhetjük nyomon. Három fő irány jellemzi az Attilio Regolo első magyar átdolgozását: a dialógus retorikus megnyújtása , népieskedő nyelv és a nemeslelküség felsőbbségének hangsúlyozása . Ezek mutatják a változat legjelentősebb eltéréseit az eredetivel szemben, amelyek pontos stilisztikai, kulturális és társadalmi okokat tükröznek. Két egymást kiegészitő elem találkozásának eredménye ez: az első, hogy Metastasio művészetében, azaz az olasz melodrámában sajátos többletet találtak a magyar forditók, akik iskoladrámát akartak irni és előadni; a második, a forditók önkényes átdolgozása, ahogyan - a magyar közönséghez közelebb álló kifejezések használata révén átalakitják az eredeti szöveget. Metastasio heroikus melodrámáinak kedvező fogadtatását általában az okozza, hogy a társadalmi együttélésre való nevelés, hősi emelkedettség fórumát és olyan viselkedés szabályait nyújtják, amelyek a jezsuita és a piarista iskolák közvetlen pedagógiai igényeit is kielégítették a XVIII. század közepén. Pontos kiemelni a mi szempontunkból, hogy a választásban elsősorban a tartalomra, a tanitó célzatú üzenetre, s nem a drámák stílusára és költői megformálására figyeltek. Olyannyira nem, hogy a magyar iskoladráma-irók nem is méltányolták Metastasio művészetének legnagyobb érdemeit, a csiszoltságot és a szabatosságot, amelyek az Árkádia barokkal szembeni stilustisztáságának gyümölcsei. A magyar forditók többlete - mint elsősorban Lestyán Attilius Regulus áb an különösen az^olasz recitativók szellemes szövegének retorikus megnyújtásában jelentkezik, s ez többnyire a dialógusok arány aránytalan megnyújtásával a drámák könnyedségének indokolatlan nehézkessé tételét eredményezi. Ez ennek a fordításnak sajátságos fő és alaptendenciája, mig a többi, fentebb már emiitett irány, bizonyos értelemben, az előzőnek szükséges következménye. Persze, ez nem zárja ki, hogy egy-egy tendencia önállóan is érvényesüljön, de legtöbbször együtt találhatók meg.
